Megkeseredett nő leszek a babanélküliség miatt? Hogy kezeljem?

27 éves vagyok és 2,5 éve várunk a babára.

Már minden kivizsgáláson túl vagyunk és mindketten egészségesek, nem találják az okát. 2 sikertelen inszeminációnk is volt.

De nem adjuk fel.

Egy ismerős pár ugyanígy járt! Nem jött a baba, bár nekik már 3 éve, szóval te még nyugodj meg!

Ő is már annyira belefásult,hogy utált mindenkit, aki terhes, vagy gyereke van. Néha voltak olyan beszólásai,ha egy társaságba keveredtünk,hogy azt hittem néha agyon ütjük. Mindenki felfogta,hogy rossz neki, bátorítottuk, de ő csak utálkozott.

Én terhes lettem, de nem mondtam meg. Aztán persze, hamar, 8. hetesen már mindenki tudta a társaságból. Eljött gratulálni. Már eleve rosszul indítottam, mondtam,ha el akarja kezdeni,hogy én mennyire nem fogom értékelni a gyerekem, mert elsőre összejött, akkor fordulhat is vissza. Erre meg volt az okom, mert egy másik lánynak,aki babás lett ezt már elő adta. Mondta,hogy sajnálja, de tényleg vágyik rá. Mondtam,hogy értem, de ezzel nem lesz jobb, sőt. Sokat beszélgettünk, kérdezte,hogy mit éreztem,amikor pozi lett teszt stb. Csupa olyan dologról, amitől eddig elzárkózott!

Rá pár hétre sírva csöngetett be... kezében egy pozi teszttel. Én voltam a 2. akinek elmondta!:))

Én most 16 hetes vagyok, ő 8!!

Szóval látod,hogy van,akinek 3 év után jön! Sokaknak sikerül csak egy év után. El kell menni orvoshoz, mert lehet,hogy igaza van az elsőnek és valami kis pitiáner bajotok van, amit lehet kezelni!

Anyukáméknak sem sikerült a baba, 4 évig próbálkoztak, aztán örökbe fogadták a nővéremet. Rá 3 hónapra megfogantam, majd ahogy megszülettem, 1 év múlva jött az öcsénk.

Így most hárman vagyunk és ugyanannyira szeretik a nővérünket is, mint minket. Ha őt nem fogadják örökbe, akkor biztos vagyok benne, hogy még mindig nem lenne saját gyerekük, annyira rágörcsöltek a témára.

Egyébként én most vagyok 21 éves, és nincs minden rendben a ciklusommal. És bár pozitívan állok a dolgokhoz, de ha ne adj' Isten nem sikerülne majd a baba, egy percig sem gondolkoznék az örökbefogadáson, egyből mennénk intézni a dolgokat.

Jaj, meg még annyi, hogy volt egy tanárom (férfi), akiknek kb. 15 éve nem jön a baba. A felesége is tanár, de az örökbefogadástól teljesen elzárkóznak, közben meg már annyira kiállhatatlanok, hogy azt nem lehet leírni. Mindenkit úgy aláz meg ez a fickó, ahogy tud, a szemedbe mondja, hogy egy senki vagy -mert ez a legnagyobb öröm az életében. Sokan gyomorgörccsel ülnek az óráin. Én kezdetben nem foglalkoztam vele, sőt, még sajnáltam is, de most már nem tudom. Nem lehet valaki ennyire önző, hogy ne fogadjon örökbe egy gyereket, csak ezért, mert "ki tudja, hogy milyen géneket hordoz". Ezt nem nekünk mondta, de egy ismerősöm ismerőse, és ezt egyszer így kijelentette a baráti társaságban.

Szóval ne aggódj, 1 év az semmi, majd ha 2 év múlva se jön, akkor kezdjetek el az örökbefogadáson gondolkozni. Az úgyis sok idő, mire babát kaptok, de legalább belenyugszotok, hogy lesz gyereketek. És az is lehet, hogy ekkor összejön a baba, mert lenyugodtok és végül az örökbefogadásra már nem is lesz szükség (az egyik ismerősömék meg így jártak :).

Amúgy meg igazuk van az előttem íróknak, az is lehet, hogy elég lesz például egy doboz Closti. :)

Mintha magamat olvasnám a kérdésemmel.

Nem akarlak el keseriteni, de én sajna az ellen példa vagyok. Én is 31 voltam mikor elmentem dokihoz, mert nem jön a baba. Azóta sincs és már be töltöttem a 33-atis. Én aztán el vagyok keseredve rendesen, csomó kivizsgálás, 3 lombik és még mindig nincsen gyerekünk. Én azt hittem, hogy nagy az orvos tudomány és hip-hopp jön majda a baba. De sajna tévedtem. Remélem te nem jársz így!