Szerintetek mi történt velem? (Bővebben lent)

Ez nem lesüllyedés természetes reakciója az agyadnak.

Ésígy normális. a túlzott megszállottság beteges.

És figyeld meg most leszel terhes.

Így van ahogy előttem is mondják... sajnos vagy nem de ez tényleg természetes reakció, mint lottó nyerés, bár én azt még mindig szeretném és azért nem sikerül:-)

Viccen kívűl, baba témával kapcsolatban, én is abbahagytam a gyógyszert 2008 ősszel, és pár hónap után kétségbe estem hogy miért nem? Mindent beképzeltem....aztán tavaly novemberben azt mondtam nem érdekel... hangosan kijelentettem magamnak hogy kész nem szabad ennyire akarni, várni, mert beleőrülök...és az volt az utolsó menszeszem, ma vagyok 32 hetes :-)! És a mai napig alig hiszem el, hogy összejött, reggelente ha megébredek nézem hogy meg van -e a hasam...! Pedig ez a harmadik, igaz ez a közös baba. Talán ezért ekkora meglepetés!

Tehát neked is sok sikert és egy kis lazítás, és meglátod összejön!

Sok sikert kívánok!!!!!!!!!!!!!!!!

Mindig azt hisszük, hogy nem érdekel pedig dehogynem, főleg ha megtudjuk hogy másnak megint sikerült.

Vajon miért vagy itt megint...

Szia,

sajnos nagyon megertem, mi zajlik benned. En is ateltem ugyanezt, kicsit mas formaban, de a legyeg ugyanaz.

Volt egy idoszakom, kb 5 evvel ezelottol 1 evvel ezelottig, amikor a fel eletemet odaadtam volna, ha lehetett volna gyerekem, sajnos a korulmenyek nem engedtek meg.

Most meg, mikor lehetne ill. tervben is van, annyira nem erdekel. 2 honap mulva eskuvo, aztan gyerek a terv, de csak a parom akarja. En pedig, hat, nem modhatnam, hogy nem akarom, egyszeruen hidegen hagy. Tegnap voltunk ismerosoknel latogatoban, 1 honapos a babajuk, es annyira nem erdekelt a gyerek. A kiskutyajuk jobban "lazba hozott"... Siman elofordulhat, hogy pont most fogsz teherbe esni, csak ez mar olyan "de minek?" jellegu erzes. Kegyetlen a sors, hogy amikor vagysz valamire, nem adatik meg, amikor meg mar nem, a nyakadba sozza, ha akarod, ha nem. Kb. olyan, mintha a 10 evesen vagyott minibiciklit 18 evesen kapnad meg :(

Gyakran gondolkodtam rajta, hogy dilis vagyok, ez igy nem normalis. De szerintem csak a psziche vedekezik, hogy ne orulj bele a fajdalomba, ott es akkor. Ha minden mas nem is, de ez legalabb - igy van jol...

Kitartas, es remenykedj benne, hogy a hormonok megiscsak megteszik a maguket. En is ezzel vigasztalom magam :)