Van, akit elítéltek a közeli hozzátartozók, hogy kisbabát szeretne? Bővebben lent!

Szia. Én 18 évesen, az érettségi évében lettem először terhes. Minden vágyam volt, hogy háztartásbeli legyek, amit meg is tehettem a párom mellett. A családom teljesen kiborult! Az elején az ment, hogy vetessem el, a végén meg hogy adjam örökbe! Őrültek! Miután megszületett a lányom, a család szeme fénye lett! Mindenki kedvence. :)

Jó ideje dolgozunk a második babán, de sajnos nehezen jött és sajnos a 6 héten el is ment. :( A család meg csak azt fújta minek nekem még egy gyerek amikor albérletben lakunk, és hitelünk is van! A tesóm nem tudja elfogadni, hogy nem csak úgy lehet boldog az ember, mint ők... Lakás, ház, amerikai út, kocsik....

Szerintem szard le a családot, ha nem vagy rájuk utalva. Tehát, ha megfelelő körülmények között el tudjátok tartani a gyerekeket, akkor csináld úgy, ahogy nektek jó.

Hát én azt mondom, hogy tényleg ne a rokonaidra hallgass... De ne is a hormonjaidra, hanem az Eszedre. Mi van ha egyik kedves gyerkőcöd kitalálja 18 évesen hogy ő egyetemre/fősulira akar menni mert nem "minden vágya, hogy háztartásbeli legyen"? Esetleg mindkét gyerek? Mindhárom? Megmondod neki hogy bocsi Bécike de nincs rá lóvé, ha nem tudod megoldani önerőből hát akkor nem mész egyetemre/fősulira?

Javaslom inkább minőségi szempontjaid legyenek a mennyiségiek helyett, mert hogy albiban 3 gyereket nevelve adóssággal egykeresős családként nem fogod tudni biztosítani nekik azt a jövőt amire vágynak, az fix (Ha csak nyakatokba nem szakad az OTP).

A saját gyerekeid életét tartsd szem előtt, már anya vagy, az ő igényeiket kéne, hogy első helyre helyezd, nem a saját vágyaidat!

Így csak a nyomorba taszítod őket, és mindenkit magad körül.

Hozzáteszem, már így is annak határán lehettek, dehát mindenkinek mások az igényei.

ez a sok pesszimista magyar hozzászólás!!!! ha szeretnétek harmadikat, akkor hajrá. ne foglalkozzatok senkivel. a harmadik gyerek után egyébként rengeteg kedvezmény jár, ha valaki nem tudná.... az oktatás meg jelenleg államilag finanszírozott, hogy 18 év múlva is az lesz-e azt nem lehet tudni. mint ahogyan azt sem, kedves hozzászóló, hogy neked vagy a párodnak 18 év múlva lesz-e munkahelye, vagy milyen anyagi helyzetben lesztek. te mit fogsz mondani a gyerekednek?!?! mindenki ettől tegye függővé, hogy vállal-e gyereket vagy nem?!

szerencsére sokan gondolkodnak itt másként is!

sok szerencsét, hajrá nagy család!

Na ezért tart itt az ország ahol... a kedves kérdező már eleve nem túl rózsás anyagi helyzetben van, ami nem fog megváltozni ha csak gyerekeket terelgetnek sacc/kb 15 éven keresztül. Az egyetem/fősuli sok pénz ám akkor is ha államilag finanszírozott hisz meg kell venni a szakirodalmat bizonyos esetekben, gyakorlatokhoz felszerelést, neagyisten fizetni a koleszt. Nem beszélve arról, hogy a gyerekek amíg egyetemre járnak nem igazán keresnek pénzt, így az önállósulás eltolódik pár évvel... és ez alatt a pár év alatt a gyerekek (ekkor inkább már fiatal felnőttek) szeretnének ám szórakozni is, eljárni ide oda aminek legalább egy jó részét szintén a szülő állja (nem mindig, de majdnem).

Kedves utolsó hozzászóló: Ez nem pesszimista hozzáállás, ez REALISTA hozzáállás ami nem pusztán azon alapszik, hogy "a gyerek cuki dübörögnek a hormonok semmi sem számít csak, hogy szeretjük egymást" hanem számbaveszi a lehetőségeket, tervez a jövőre.

Tapasztalatból beszélek egyébként, a szüleimnek 2 gyermeke van (én és a nővérem) tisztességes átgondolt életet éltek. Nem voltunk gazdagok, minden pont megvolt, születésünktől fogva félretettek, hogy biztosíthassák a továbbtanulásunk lehetőségét. Meg is lett az eredménye, mind ketten jó eredménnyel végeztük el az egyetemet, nem kellett éjszakai műszakot meg ilyeneket vállalni, hogy valahogy megéljünk a tanulmányaink alatt. Ezért sikeresek lettünk, legalábbis nem kell visszakönyörögni magunkat az anyós házába, kiizzadni az albérletet, hitelt felvenni meg ilyen hülyeségek. Nyilván majd a saját gyerekeinknek (a szülők szempontjából az unokáknak) is sokkal jobb jövőt tudunk majd biztosítani és kezdődik az egészet előről.

Úgy vélem ez egy kicsit átgondoltabb látásmód mint az, hogy "nagycsalád a király, ne törődjetek senkivel!!!"

Kedves utolsó! Hozzátenném, hogy a te gyereked már kisebbség lesz, mivel a mostani kisebbség szül már csak és a 8 éven aluliak között többségben vannak....

Szerintem azért tart Magyarország ott ahol, mert az emberek mindent csak halogatnak és nem mernek kiállni magukért, illetve megvalósítani az álmaikat! Ezt természetesen nem csak a gyerekekre értem!

kedves utolsó! Nem tudom honnan tájékozódsz, valószínüleg szélsőjobbos médiából. Magyarország a világon igencsak élvonalban jár abban a tekintetben, hogy 97%+ban magyar nemzetiségűek lakják tehát ez nem fog egy ideig még problémát okozni, Magyarországon egy nőre jut 1,35 gyerek átlagosan. Ez egy alacsony szám, ennek oka, hogy Magyarországon teljesen lezajlott a "termékenységi átmenet"-nek nevezett demográfiai jelenség, valamint az is az oka, hogy az átlagos életszínvonal se nem elég magas egy gyerek kényelmes felneveléséhez (lásd nyugat) se nem elég alacsony hogy annyira igénytelenek legyünk, hogy már csak a gyerekgyártás legyen az egyetlen boldogság (lásd harmadik világ). A népesség a semleges előrejelzések szerint stabilizálódni fog 7,5-8 millió körül ami mindenkinek csak jó lesz. De nem az volt a szándékom, hogy a gyerekvállalás ellen buzdítsam itt az embereket. Arra próbálok rávilágítani, hogy eleve rossz anyagi körülmények közé harmadik gyereket vállalni nagy felelőtlenség, rosszat tesz a magyar gazdaságnak és csökkenti az átlagos életszínvonalat hosszú és rövid távon egyaránt de MINDENEK ELŐTT az adott családnak lesz rossz (gondolok itt a konfliktusra amiről a kérdés is szól, illetve konkrétan a gyermekvállaló család életszínvonalára)

Mielőtt találgatásba bocsátkozna minden nagy család fan: nem vagyok balliberális, nem vagyok meleg és zsidó sem. Tanultam ökológiát.