A problémám a következő: mindennél jobban szeretnék egy kisbabát (22), de a párom még úgy érzi, nincs itt az idő, és mindenképp azt szeretné, ha előbb összeházasodnánk. (elvileg jövő tavasszal) De én úgy érzem, nem birok addig várni! Mit tegyek?

Szerintem ne kezd a közös életeteket egy hazugsággal... Az sosem vezet jóra! Én megértelek, én is régóta vágyom babára, bár még csak 23 vagyok, de most döntött a párom is úgy, hogy álljunk neki a kérdésnek! :) Viszont ő esküvőt nem akar még... Én meg azt is szeretnék... Gondoltam, megzsarolom, hogy vagy esküvő, vagy elhagyom, de ez visszaüthet sztem később... Így inkább kivárok...:)

Szóval sztem legyél türelmes! Hidd el, akkor is nagyon boldog leszel!! :)

Ugyanígy voltam! 23voltm, mikor végül márciusba mi is összeházasodtunk, és eldöntöttem, hogy nem hozom fel a babatémát, még ő nem most vagyunk 1éves házasok(24vagyok) és a férjem jobban akarja mint én:-D

Várd ki, megéri!

Tényleg, aljön az idő, mikor minden férfi megérik rá.

Tényleg várd ki, megérdemled te is és a baba is.

Én 22, ő 23 volt, mikor összeházasodtunk. Kikötötte, hogy 5 évet várni akar a babával, hogy először mi szokjunk össze, tanuljunk meg együtt élni. Bár már nagyon vágytam a babára, keservesen vártam, néha pedig pedzettem neki, hogy mi lenne ha váratlanul összejönne (pedig bogyót szedtem)Imádom a férjemet, ő is engem, de voltak olyan pillanatai, amikor ilyenkor azt válaszolta, hogy ha ennyire felelőtlen vagyok, akkor elhagy, ha teherbe esek. Gondolom, nem tette volna meg, de volt, hogy megijedtem tőle, annyira komolyan mondta. Akkor azt mondtam magamban, hogy inkább kivárom, hogy rajta is azt lássa, hogy akarja azt a babát. Letelt az öt év, végre próbálkozhatunk.

És még valami: ne akard rátukmálni a gyereket, mert ellenérzéseket válthat ki benne. Ha igazán szereted, megtanulsz várni és alkalmazkodni te is egy picit hozzá, és az ő kételyeihez. Ha még korainak tartja, akkor annak megvan a maga oka.