Hogyan kell nem rágörcsölni a gyerekprojektre?

De tök mindegy,hogy minek a kérdése! Akkor úgy is fogalmazhatnánk, hogy te eddig nem voltál szerencsés!

Nem lehet megmondani,hogy miért várat magára. Barátnőmék tök egészségesek, két évet vártak rá. Anyukája, anyósa anno egyből terhes lett!

Szia, kedves lévendő anyuka!

Csak saját esetemet tudom leírni: krónikus tesztelősként lógtam itt úgy másfél éve. Volt mindenféle kimaradás, álterhes-szerű dolog, hányinger, hasnövekedés!-- és zokogás sok.

Aztán lett egy halvány, sőt két halvány idő előtti pozi, örömujjongás-- aztán menszesz.

És akkor lemondtam..... "Elfelejtettem".

De nem ezt a "nem görcsölős módszert" akarom ajánlani neked, hanem a tanulságát:

Akkor lettem terhes, amikor a Jónás naptár szerint fogamzóképes voltam.

És ez sajnos nem túl gakran van /mármint, h. ovuláció és J. naptár szerinti termékeny időszak egybeessen/.

Jogos a sok nemkívánt gyermekes példád, de nálatok jönni fog! :))

mert ideje van neki, csak a körülményeket, csillagok állását készítik hozzá az angyalok ;)))

15:25-ös:

most 13hetes vagyok :)

és majd egyszer te is mosolyogni fogsz ezen a kérdéseden ;))

Kedves Utolsó!

Akinek első hónapban összejött, az nem tudja, mi az a rágörcsölés!!!!!! Nem is volt rá időd!

Örülj, hogy ennyire szerencsés vagy és boldog babavárást!

Kösz! De nekem már az is rágörcsölésnek számít,hogy előtte hónapokkal már azt emlegettem,hogy nem fog összejönni, hogy akkor is felajzottam apát, amikor nem volt hozzá kedvem.:) Könnyekben törtem ki, mert szegény férjem egyszer fáradt volt! Vagy,hogy megrendeltem már előre az ovuteszteket a következő hónapra!:)

Akárhogy is veszem, igenis rágörcsöltem!:) A környezetemben mindenki borítékolta,hogy tuti nem fog jönni, ha ennyire görcsölök! És mégis!

ezt én inkább izgatottságnak nevezném. ez is sokunkban benne van. én is nagyon készültem a nászéjszakára, hogy végre nem védekezünk, de mi lesz, ha nem sikerül, hiszen annyi ismerősömnek nem jön össze a baba.

DE! amikor valóban nem jön össze, s tényleg mindent megteszel érte, és számolod a napokat, a hődet, figyeled a nyákod, stresszeled a párod, hogy most igenis szexelni kell, mert leesett a hő... Na ez a rágörcsölés.

Ezt az érzést nem kívánom se Neked se másnak!

Érezd magad különösen szerencsésnek, hogy azonnal összejött! Nagyszerű érzés lehet!

Remélem, hamarosan én is átélhetem a babavárás örömét.

Nemrég én is ilyen voltam, mint te kedves kérdező.

Én tudom hogy mi segített végül abban, hogy már nem érdekel az egész: Az hogy RENGETEGET CSALÓDTAM, eljutottam arra a szintre, hogy ELEGEM VAN!! Nem gondoltam, hogy idáig fajul az egész, hogy itt fogok tartani, de tényleg úgy érzem, hogy most már BELEFÁRADTAM. Nem fogom többé számolgatni, hogy mikor legyünk együtt a férjemmel és mikor tartsunk szünetet hogy a "kiskatonák" összegyűljenek megfelelő időpontra. És ezt nem kényszerből teszem már most, hanem egyszerűen így érzek már, kijött rajtam, mivel legutóbb voltak halvány pozitív tesztjeim is, ráadásul az utóbbi 3 percen belül jelent meg és a doki megerősített abban, hogy NINCS BABÁM! Nagyon összetörtem, hogy tünetek, magas hő, elmaradó mensi, és még ráadásul pozitív tesztek és mégsincs baba!! Teljesen kész voltam! Másfél éve próbálkozunk, és egyre jobban akartam a babát, most pedig teljesen összezuhantam! És nem érdekel most már hogy mikor jön! Ha jön, akkor jön, ha nem jön, akkor nem jön! Hőgörbét még vezetem tovább, de nem fogok számolgatni az biztos, ha kell, tőlem minden nap többször is szexelhetünk, mert szegény férjemet mindig én fogtam vissza, hogy nem előnyös ez a sok szex baba szempontjából, mert nem lesz elég katona, ha mindig kiürül! De most már tőlem aztán bármi és bárhogyan lehet, nem fogok számolgatni!

Szerintem mindenki saját magán tapasztalja meg azt, hogy most már nem bírja tovább és elege lesz. Kényszeríteni nem lehet a "nem rágörcsölést", ez magán tapasztalja mindenki szerintem előbb-utóbb, amikor eljut egy bizonyos mélypontra, hogy most már elege van!

Hét év sikertelenség után én már a b. verziót kívántam időnként! Aki első hónapban "rágörcsölt": nagyon örülök, hogy ilyen hamar összejött, és hidd el, fogalmad sincs milyen az valójában! Nem lehet fogalmad. Én is azt hittem minden eltelt év után, hogy ennél jobban már nem lehet rágörcsölni, de hidd el, lehet ezt még fokozni, és mindenki örüljön, ha nem kell ezt megtapasztalnia, és bár soha ne kéne ezt senkinek megtapasztalni!

Aztán az utolsó TB támogatott lombikomnál elhatároztam, hogy most már muszáj sikerülnie, mert nincs több esély. Azt hiszem tényleg eldöntöttem fejben, hogy kell hogy sikerüljön.

Aztán pozitív lett a tesztem, és annyira biztos voltam benne, éreztem hogy minden ok lesz, na de azt a rágörcsölést, h most aztán nehogy baj legyen!! Ez bizony még felülmúlt mindent. Eljött a 12. hét, kezdtem lazítani. Most már megnyugodtam. Soha ennyire higgadtan nem tudtam kezelni semmit, mint most. Annyira érzem, hogy nem lehetek ideges, hogy bármilyen helyzetben mosolyogni tudok. Akkor is ha már régebben ilyenkor kiabáltam volna.

Kitartást és erőt mindenkinek, aki még előtte van a babázásnak!

17 hkm