Van már két kismanóm 4 és 2 évesek. Szeretnénk harmadik babát is, teherbe is estem, de sajna egy hónapja elment a baba. Most mit csináljak?

Persze senki nincs az én helyemben, de annyira tanácstalan vagyok, felőrli minden napomat ez a dolog, ami folyton az agyamban jár. Van már két kismanóm 4 és 2 évesek. Szeretnénk harmadik babát is, teherbe is estem , de sajna egy hónapja elment a baba. Akkor azt beszéltük meg a férjemmel, hogy tekintettel az anyagi helyzetünkre, meg hogy még fiatal vagyok ( 26) és már van kettő, várunk még egy pár évet. Nem annyira rossz az anyagi helyzetünk, de mint most majdnem mindenkinek nekünk és nőtt a hitelünk, stb. Az ország nagy részét érintő problémákkal küzködünk mi is. Tehát egyetértettünk abban, hogy várunk még, bár a férjem inkább rámbízta a döntést. Vissza is mentem dolgozni , a kislányom elkezdte a bölcsit. Viszont napról napra és hétről hétre nehezebb, mert tudom , hogy szeretném azt a babát és nagyon nehezen hessegetem el a gondolatot a fejemből, hogy igenis legyen, mert vágyunk rá. A férjem is mert rengeteget beszélünk róla. A vetélés után eszembe jutott is ijedség tört rám, meg éreztem, hogy mostanában biztos nem lesz, mert félek, hogy újra megtörténhet, meg egyáltalán, hogy most meg se tehetjük. Aztán valahogy egyre jobban az jár az agyamban, ha arra várok, hogy minden jó legyen, akkor soha nem lesz 3. babánk. És ha ennyire vágyok rá, nem fogok tudni lemondani róla és éveket várni rá. A munkahelyemen is elfogadják és tudják, hogy ilyen vagyok és biztatnak is, hogy legyen, mert látszik , hogy addig nem nyugszom meg. Most már napi szinten elkap többször a sírás, ha rágondolok, hogy mennyire szeretném. Ráadásul a barátnőm is most szült, egy hete és fogtam a babáját, most meg még jobban felerősödött az érzés bennem. Szerintetek normális vagyok én, vagy ez már beteges? Nem kellene ennyit foglalkoznom ezzel????