Létezik olyan nő, aki nem képes szeretni a gyerekét?

Szerintem a Te korodban ez nem meglepő vélemény...

Egy barátnőm ugyanezt hajtogatta, úgy 32 éves koráig. Most 34 lesz, és már egyre jobban szeretne.

19 évesen többségünk nem érett még meg az anyaságra. (úgy értem arra az odaadásra, türelemre, bölcsességre, stb. ami szükséges egy gyermek felneveléséhez.)

10-15 év múlva írhatnál, hogy gondolod akkoriban. :)

19 évesen én sem tudtam elképzelni. Csak nyugi, még változhat a gondolkodásod és a hozzáállásod is:)

Ha meg még mindig így gondolod pl. 10-12 év múlva, akkor ne szülj, ennyi.

Az olyan nő, aki nem szereti a gyerekét, óriási hibát követett el, amikor megszülte, hiszen a gyerek nem tehet róla, hogy a világra jött.

Szia!

Amit írtál, Én is írhattam volna. :-( Csak épp én 36 éves vagyok.

Sajnos pont ezért hosszú évekig nem vállaltunk gyereket, pedig stabil a házasságom, 15 éve!!! vagyunk együtt. De a férjem tavaly "bekattant", elkezdett áhítozni, én meg úgy döntöttem, hogy nem tehetem meg vele, hogy az én félelmem miatt meg se próbáljuk. Adtam egyetlen esélyt a sorsnak, és azonnal teherbe estem.

Jesszusom, halálra rémültem, napokig csak remegtem, és sírtam, hogy én ezt nem is gondoltam komolyan, meg ilyesmi...de aztán az első Uh, meg a férjem viselkedése, mikor megmozdult, úristen, az leírhatatlan, és én sem hittem benne, de akkor már imádtam az egészet. Onnantól megnyugodtam, és boldog voltam. Persze azért nem mondom, hogy néha nem jutott eszembe, hogy vajon milyen lesz, tudok-e majd jó szülő lenni(ezt még most sem tudom amúgy:-), de komolyan mondom, hogy arra gondoltam sokszor, hogy igen, tényleg ezért vagyunk a világon, és tényleg, hogy ennél nincs fontosabb.

Hát és mióta megszületett...:-)))))))))))))) Imádom, szeretem, cserélem boldogan a kakás pelusokat, és hihetetlenül hálás vagyok a férjemnek, hogy rábeszélt, mert ha rajtam múlik, soha magamtól nem vállaltam volna.

Hidd el, hogy más gyereke egész más, a sajátod, az a Te véred, és ez ösztönös, tuti, hogy Te is imádnád. Most még fiatal vagy, de én azt mondom, hogy ne hagyd ki, 5 év múlva vágj bele, mert Én ha nem lennék ennyi idős még szülnék...de így már nem merek.:-(

Minden jót!

19 évesen én sem voltam oda sem a gügyögésért, sem a babákért. Persze az megfordult a fejemben, hogy majd lesz saját, egyszer valamikor, én nem akartam gyerek nélkül elképzelni az életem, de abban az időben nem voltam oda a csecsemőkért. Aztán megszületett az unokaöcsém, persze hogy imádtam, de nem voltam az az atyalapatyalázós babázós fajta. kb 25 éves korom után kezdtem gondolkodni azon, hogy lassan jó lenne, 27-28 után kezdtem nagyon vágyni rá, végül 30 évesen szültem az elsőt. Nem tudom, mi lett volna ha 19 évesen szülök, szerintem én sokkal idegesebben reagáltam volna egyes dolgokra.

Persze mindenki más, van aki ennyi idősen is fantasztikus anyuka, én nem lettem volna.

Úgyhogy a válaszom a kérdésre: Igen, én voltam így, és megváltozott a helyzet.

Volt olyan ismerős aki terhesen mondta, hogy neki a szoptatás olyan, amitől viszolyog, nem tudja mi lesz ha megszületik a baba. Aztán megszült, és szoptatta. Azt mondta, hogy utána olyan természetesen jött az egész.

Szerintem ne aggódj ezen, éld az életed, aztán idővel kialakul.

nagyon fiatal vagy még, ennyi idősen nekem még eszembe sem jutott a baba kérdés, még a gondolata sem

nem voltam oda a gyerekekért sem, sőt voltak szituk, amikor kifejezetten idegesítettek :(

de azért azt mindig tudtam, hogy majd egyszer akarok szülni

32 évesen szültem, ez az érzés leírhatatlan, ennyire szeretni embert, mint a saját gyermekedet soha az életben nem lehet senki mást !

és baromi nagy igazság az, hogy a te gyereked meg a más gyereke között óriási különbség van