Missed ab-on mostanában "túlesettek", vagytok? Hogy vagytok?

Jaj, kedves kérdező, annyira átérzem és értem hogy miről beszélsz! Ilyen gondolatok kavarogtak az én fejemben is, annak idején. Az elején nagyon sokat sírtam, volt amikor már csak a WC-ben sírtam, nehogy már azt mondják hogy bedilizek. Aztán valahogy eljutottam oda, hogy ebbe tényleg bele fogok őrülni és el kell Őket engednem. Ekkor mondta a férjem azt hogy Ők két fényes csillag lettek az égen és a Hold majd vigyáz rájuk. Annyira jól esett az, hogy ezt mondta hogy így sikerült elengednem Őket és rábízni a Holdra hogy vigyázzon rájuk. (Lehet hogy egy kicsit gyerekesen hangzik, de tényleg ez adott egy lökést a továbblépéshez.) Sokáig azt hittem hogy jól vagyok, bár az áprilisra mindig összeszorult szívvel gondoltam és nem esett jól ha kismamákat láttam. 1 évig próbálkoztunk, hogy hátha sikerül a baba, de semmi. Aztán fél évig mindenféle kezelés, átjárhatósági műtét, stb... sikertelenül.

A nőgyógyászom még a kórházban megadta egy kedves pszichológus telefonszámát, akihez végső elkeseredésemben elmentem. Ő kimondta (amit én próbáltam magam előtt is eltitkolni) hogy elengedtem ugyan őket, de lelkileg még tartok attól ha teherbe esek, ugyanez fog történni. 2 alkalommal voltam nála és olyan jól kibeszéltem magam, hogy néhány hét múlva pozitívat teszteltem. Bár a félelem a 20. hétig megvolt (2-3 hetente mentem uh-ra), onnantól kezdtem csak élvezni a babavárást.

Ja, és említettem hogy az április hallatán összeszorult a torkom, a kisfiam is áprilisban született! :-)

Szóval fel a fejjel, előre nézni! Ha egyszer már sikerült teherbe esned, hamarosan ismét sikerül! Ha úgy érzed hogy egyedül nem megy, akkor ne szégyelld szakember segítségét kérni.

Drukkolok hogy mielőbb sikerüljön lelkileg is felépülni és hogy mielőbb beköltözzön a te pocakodba is egy erős és egészséges kislegény vagy kislány.