Hogyan közöltétek a nagy hírt?

Mi megvártuk hogy leteljen az első 3 hónap!

Akkor kapta a két nagyszülő család egy kis kocsicipő egyik-egyik párját!

Anyukámék elsírták magukat, anyósék reakcióját inkább nem írom le...

Én felvettem egy pólót, amire "nem kövér vagyok, hanem végre sikerült kiadnom a hasamat bérbe..." szöveg volt írva :)

Vékony voltam/vagyok, így kellett ügyeskedni, de a 3. hó végéig kihúztuk, nem sejtették anyuék és anyósék :)

Reakció? Először általános sokk, amikor elolvasták, aztán anyu és anyós zokogásban törtek ki, a férfiak meg kacérkodtak párommal :D :D

Ahh, az elsőnél nem volt jó. A férjem elpletykálta tesómnak, akivel aztán én beszéltem, és nekem azt mondta, hgoy elmondta anyuéknak (ez mind telefonon, mert messze lakok) és én higgyétek el nem vagyok hisztérika magam is megleptem, de olyan szomorú és mérges lettem, hogy földhöz vágtam a telefont . Aztán kiderült, hgoy csak becsapott tesóm, nem mondta el, de nagyon rossz vicc volt.Belegondoltam, hogy nem lesz másik, és ezt sem úgy adhattam elő, ahogy én akartam, borzasztó volt..

Anyuéknak is telefonon, a térdemről kérdeztek, hgy megröntgenezték e, és mondtam, hogy nem , mert nem lehet, mert kisbabánk lesz. Kis csönd, majd örültek !

Szia!

1. vagyok!

Hát anyósék nem éppen úgy reagáltak, ahogy én azt gondoltam. Én úgy gondoltam, hogy ha egy leendő nagymama megtudja, hogy unokája lesz (ráadásul az első unoka, egyetlen fiacskájától), akkor minimum "madarat lehet vele fogatni"!

Hát nem így történt! Tudni kell, hogy nem vagyunk összeházasodva párommal, 4 éve voltunk együtt, mikor jött a baba. Ahogy bejelentettük anyósnak, hogy terhes vagyok, az volt az első mondata, hogy "Előbb lakodalom kellett volna!" Ez még csak hagyján, mert ugye vannak konzervatívabb gondolkodású emberek, de ez után se örült! 20 percnél tovább nem bírtam ott maradni akkor náluk! Az alatt az idő alatt egy árva mosoly nem hagyta el az arcát, jelét nem mutatta, hogy örülne az unokának!

Ja és ameddig csak lehetett szigorúan titkolni kellett az ő családjuk és az egész falu előtt, hogy jön a baba. Nem tudom már hány hetes voltam, mikor egyáltalán nem tudtam már úgy öltözni, hogy ne látszódjon a pocakom, mikor találkoztunk a párom keresztanyjával! Ő azonnal rákérdezett, hogy terhes vagyok? Mondtam, hogy igen! Persze határtalan öröm, rögtön megölelt, gratulált, és megjegyezte, hogy "Dehát Julcsi nem is dicsekedett..."

Hát igen, Julcsi helyettem szégyellte magát, hogy házasság nélkül merek gyereket szülni. A legtöbb rokonuk, barátaik innen-onnan hallották meg, hogy baba fog születni! És egész terhesség alatt egyszer sem kérdezte meg, hogy hogy vagyunk, hogy növekszik a kicsi, tudjuk-e esetleg, hogy milyen nemű lesz, stb...

Szerintem ez sokkal inkább szégyellni való, mint az, hogy nem vagyunk házasok és úgy jön a gyerek. Pláne, hogy egyébként meg nem is vallásosak, csak falun élnek, és ott szégyen gyalázat, hogy baba előtt nem csaptál puccos nagy lakodalmat, ahol minden falubéli előtt bizonygathatod, hogy Te mekkora felhajtást tudsz csinálni!

Bocsánat a falusiaktól, de nekem nagyon rosszul esett ez a hozzáállás, azóta sem tudtam anyósnak megbocsájtani!

Amikor szültem, és jöttek vonattal anyukám meg anyósom, akkor anyós hozott egy csomó cuccot, és azt mondta anyukámnak, "vettem egy csomó mindent az unokádnak"... Mintha az övé nem lenne. Anya furcsán nézett rá, és rögtön helyesbített.

Azóta persze nagyon kéne neki az unoka, mostmár dicsekedne vele állandóan, de ezt már nem tudja visszacsinálni!

Bocsánat, ha hosszú lett, de nagyon érzékenyen érint ez a téma... :(