Hogyan tudnám elnyomni azt az érzést, hogy nagyon vágyom arra, hogy anya lehessek?

Szerintem nincs ezzel semmi gond.Ennyi idősen régen már simán szültek, sőt férjhez mentek sorba a lányok.Ma már ez ugye nem divat és azért fura kicsit, de könyörgöm mindenki akkor legyen anya amikor akar, persze nagyon végig kell gondolni, körbe kell járni a kérdést, mert nem csak arról szól hogy van egy édes aranyos babuci akit babusgatni kell stb..hanem ahhoz fel kell kelni éjszakánként, akárhányszor baja van ki kell találni,ki kell elégiteni a szükségleteit a nap 24 órájában.Fel kell mérni hogy ott már nem mi leszünk az elsők hanem ő(k) mihelyt megszületik egészen addig amig meg nem halunk.Óriási felelősség és visszavonhatatlan döntés, örök életre szóló és megváltoztató, de aki érez magában annyi felelősséget stb.. az legyen akár 20 éves akár 30 vállalja be ha annyira szeretné.Nem a kor a döntő hanem hogy belül ki mennyire érett hozzá.Nekem a közel 30 éves barátnőm abszolút alkalmatlan még egy anya szerepre de lehet hogy a kérdező 20 évesen már sokkal alkalmasabb rá mint ő.

hát apukád kijelentése eléggé érdekes a számomra..vagy ezt úgy értette hogy olyan fiatalon, vagy egyébként?Mert ha egyébkét, akkor hát mit is mondjak...fél attól hogy öreg lesz ezek szerint,pedig egyszer mindenki az lesz akár akarja akár nem.Azért kiváncsi lennék, anyukád mikor szült először hány éves volt, főleg abban az időben..Vagy nem tartanak eléggé érettnek ehhez, vagy esetleg tudják hogy milyen áldozattal jár ilyen fiatalon gyereket vállalni mert ugye ők is ezt csinálták, és lehet hogy nem de esetleg megbánták hogy nem későbbre halasztották kicsit és ettől akarnak megóvni, vagy pedig tényleg az a tudat lehet hogy úristen valaki nagymamának/nagypapának fogja őket szólitani. Szerintem a legkisebb gond a szülők hogy ők mit akarnak, hiszen ez a döntés abszolút rád és a párodra tartozik, úgy gondolom, azért vannak határok amibe beleszólhatnak és amibe nem.Meg kéne tanulnia sok szülőnek elengedni a gyerekét és nem olyan mereven ragaszkodni hozzá, mert egyszer úgyis kirepül, de addig meg az olyan viselkedés eléggé megkeseriti a kapcsolatot.Nah tehát visszatérve azt akartam mondani, hogy ez leginkább a párod szempontjából nehezebb dió.Ha ő nem akar, nem erőltetheted rá, meg nem is kell, hiszen, jobb lenne, ha mondjuk szülnél, ő meg lelépne mert ő ezt igazából nem is akarta, aztán ott maradsz egy gyerekkel egyedül?Amennyiben ő már azt mondja ok, és összeköltöztök meg minden, onnantól kezdve ne is törődj azzal mit mondanak a szüleid, hiszen nem az ő dolguk.Egyébként vannak cikkek a neten hogy finoman hogyan vezessük rá a párunkat a gyerek témára.;) Ennyit tudok mondani.Sok sikert és kitartást!

20 évesen én is meg voltam őrülve gyerekért. De aztán felfogtam, még nincs itt az ideje, elkezdtem a tanulással foglalkozni, dolgoztam. Mire lediplomáztam, már minden jobb volt körülöttem, főleg én fejlődtem sokat lélekben. 26 évesen szültem és nagyon nem bántam meg, hogy így döntöttem/döntöttünk.