Hogyan éljem túl? Nekem miért nem sikerül a baba?
Szóval Nagyon rég nem voltam fent mert be sokaltam októberben múlt két éve hogy probálkozunk sok minden történt azóta kétszer sikerült de el is ment a baba, az utólsó augusztusban volt akkor besokaltam és töröltem magamban a gyk nem akartam fel jönni mert csak fájt és kezdtem bele hülyülni a dologban görcsösen akartam. Akkor eldöntöttem hogy nem vége ha nem akar jönni hát ne jöjjön majd ha úgy érzi készen állunk akkor úgy is fog jönni. Közben ami még most ki borított hogy a napokban kiderült hogy a bátyám 17 éves barátnője terhes de erről majd később akkor leültem és elkezdtem gondolkodni hogy mik történtek azóta hogy elkezdtük a babát tervezni.
Ott kezdödőtt hogy 2008 októberében eldöntöttük hogy legyen baba ugye gyerek legyen ház mert a család nyakára még se legyen hívatalos mert ne szülessen házasság nélkül azt 2009 májusáig le zavartuk az esküvöt meg vettük a házat junius julius augusztus fel újítás költözés szeptember oktober a párom munka nélküli lett oké hogy ez sok volt egy évre sok stresz meg hasonló azért nem mondtam hogy a 2010 a mi évünk.Áprilisban terhes maradtam de nem sokáig élvzhettem épp hogy ki mutatta a doki 3 napra rá erős görcs vérzés és meg állapította hogy 6 hét 3 naposan az embrió ismeretlen okból elhalt kiakadtam ezerrel bele gyk minden olyan kérdés ami segíthet össze állítottam vitamin kombináciokat amik segítséget nyujthatnak és augusztusba még is újra meg ismétlődőtt. Na már most amit nem értek és nem tudok túl élni az a következő a környzetemben mindenkinek van vagy éppen várja a babát. Csak pár példa a szomszédban egy kb 20 m2 riskoban kettő is van az egyik pont 1 éves a másik 2 és fél a barátnőmnek 5 hónapos az unoka nővéremé 7 hónapos a másik barátnőm október 13.án szült Nekik első hónap probálkozásnál sikerült unokahugomnak 3 éves az osztály társaim 70 %-ának 1,2,3 éves gyerekeik vannak a barátaim többségének az elmúlt 3 évben lett gyerekük le ültem az iwiw elé van kb 400 ismerősőm és ebből 300 nak már van gyereke na és akkor most ért a pofon a bátyám 27 éves januárban lesz 18 éves a barátnője kb 4 hónapja vannak együtt és csak beszélgettek arról egy baleset után milyen jó lenne ha becsúszna és tessék 8 hetes a barátnője se lakás se semmi akiknek van az ismerőseim közül annak 50 % -ának nincs lakása munkajá körülményei abszólut nem meg felelőek és még is van nekünk itt van egy 77m2 családi ház én is dolgozom a férjem is dolgozik és még se. Nem értem eddig azt hittem hogy azért nem akar jönni mert valami még hiányzik de másnál nincs ez? Dokinál voltam nem is egynél mindenki azt mondta hogy gyogyszeres segítséggel teherbe eshetek de azt nem garantálják hogy a baba meg marad én már nem tudnák túl élni még egy vetélést. Valaki mondja már meg nekem mit tegyek. Hova menjek hogy végre sikerüljön. Előre is köszönöm. És azt is hogy végig olvastátok.
válasza: válasza:Szia!
Én pont ilyen helyzetben voltam, mint te! Nálam a nővéremnél áll(t) fönt, hogy se egy rendes pasija (úgy értem, hogy valakivel csak együtt lakott 2-3 hónapot, és már rögtön gyereket akart), se állás, se biztos megélhetés, se semilyen családcentrikussági dolog nem volt és talán a mai napig nem is lesz benne. A dolgot az fűszerezte meg, hogy van egy másik pasi, akiért viszont él-hal. A baba amit várt, majdnem az elvetetési határon volt. Szülei unszolására lemondott egy életről és az ex-szel vidáman él....
De azt az érzést -amit te is átéltél-, senkinek sem kívánom... Tudom, hogy ez a dolog csak részben olyan, mint ami veled történt, de az érzés hasonló volt...
Remélem én is, hogy ebben az évben a nyugalom és a boldogság váltja föl ezt a rossz érzéskavalkádot.
Puszi,
Judit (23)
válasza:Szia kedves kérdező, és a többiek!
Nekem is van sejtésem arról, min mentek keresztül lelkileg, mi két évet vártunk a babára, egy év próbálkozás után elvetéltem, aztán megint egy év próbálkozás után most 19 hetes kismama vagyok.
Én is teljesen bele voltam bolondulva, hogy nekünk miért nem sikerül, fiatalok vagyunk (25 és 27) nálunk is megvannak azok a körülmények, amiket írtál (házasságot kivéve), szóval nagyon bántott a dolog. Ittam teákat, volt gyertyázás, meg számolgatás, sírás amikor megjött, irigykedés, ha kiderült másról hogy babás. Aztán idén nyáron, azt hiszem júliusban, magamba szálltam egy kicsit, hogy ez nem állapot, hogy a fiatal éveink így mennek rá a gyerek-akarásra, mert ez már az volt, nem csak próbálkozás. Eldöntöttem, hogy akkortól kezdve igenis élvezni fogom, hogy kettesben vagyunk a párommal, eljárunk majd rendesen szórakozni, meg minden ilyesmi, nem búslakodok tovább. És csodák csodája, szept. elején pozitív lett a teszt!
Szóval csak annyit akartam ezzel az egésszel, hogy kicsit engedj fel, törődj többet a pároddal és magaddal, hagyj egy kis időt, tudatosan ne foglalkozz a témával egy ideig, talán a sok stressz, meg az hogy úgy érzed mindenkinek sikerül csak neked nem, nem tesz jót. Én is ezt éreztem, és tudom milyen nehéz, a legjobb barátnőm esett "véletlenül" teherbe előttem egy hónappal. Írhatjátok, hogy nekem már könnyű ilyeneket tanácsolni, mert sikerült, de nekünk sem volt egyszerű.
Még csak annyit, hogy szerintem mindennek oka van, azt gondolom, hogy nekünk még kellett az a két év, amíg vártunk a babára, kellett, hogy a kapcsolatunk, meg mi is változzunk, átéljünk dolgokat.
Picit hosszúra nyúlt, sok sikert kívánok neked, és mindenkinek aki babára vágyik!
Zsuzsi
válasza: válasza: válasza:én is szorítok nektek hogy sikerüljön a baba!!
2 kisfiú anyuja :)
válasza:Én is pontosan tudom, hogy mit érzel. Mi 2 évet vártunk arra, hogy sikerüljön és közben nálam is megállapították a PCOS-t. A környezetemben is voltak hasonló esetek: a sógornőm elvetélt 6 hetesen, a barátnőm 12 hetesen.
Aztán valahogy mindenkinél fordult a kocka és már édesanyák lehetünk.
Nagyon sokat kellet küzdenünk és nem volt zökkenőmentes. Problémás volt a szülésem, problémák voltak a gyerekünkkel. Végül csak-csak helyre jövünk már talán. Nagyon bízom abban is, hogy egyszer majd testvérke is sikerülhet.
Sok erőt, kitartást kívánok neked! Meglátod, meg lesz a gyümölcse a küzdelmednek!
válasza:Látod milyen sokan vagyunk? Nem vagy egyedül a gondoddal. Nekem 2 év orvosi kezelés után sikerült a fiam, most nyáron vetéltem el a testvérét, azóta hiába próbálkozunk...
De azt azért megtanultam amikor orvostól orvosig jártunk hogy a fiam megszülethessen, hogy feladni nem szabad. Ha egyik orvos nem, akkor majd a másik kivizsgál rendesen. Meg kell keresni a probléma okát, kezelni, és akkor jön a baba. Engem 3 orvos kezelt/szúrt/műtött 3 különböző városban.
válasza:Nos. Megértelek teljes mértékben. 32 éves vagyok a férjem 36. Mi se értünk rá, nekünk is saját ház 2 gyerek szobával.
Majdnem 2 évet vártam a babára. Napra pontos ciklusom volt, míg egyszer kb fél év után kíváncsiságból elmenetem egy uh-ra, hogy nézzük meg van e peteérésem. Közölte a doki nincs. Teljesen kiakadtam, és innen kezdődőtt másfél éves kálváriánk. Felírt clostyt , hogy a köv ciklustól szedjem. Nem látott akkor pcot semmi kórosat. De sztem én úgy le stresszeltem magam, hogy nem jött meg, megijedtem, hogy velem baj van, miattam nem lesz gyerekünk stb. 3 hónap múlva vissza mentem mert ugye mensi sehol amikor is 3 nagy tüsszőm volt. Tüsszőrepesztő szuri sb. Persze nem sikerült. Ez ment hónapokon keresztül mire a végén már rám fogták pco-s vagyok. Elegem lett és bejelentkeztünk egy meddőségi központba.
Falra másztam a jótanácsoktól, hogy nem kell rágörcsölni , és stb. És tudod mit nekem lett igazam. Megvoltak a kivizsgálások ahol kiderült nem is igazán nálam van a baj, hanem a férjemnél. Nagyon kevés sperma, lombik. Kibuktunk mind a ketten. De ne érts félre fura az élet mert én egy kicsit meg könnyebbűltem, hogy nem én vagyok a "hiba". HSG után 2x voltunk együtt és most csodák csodájára 7+5 km vagyok.
Nem írtad a párod volt-e kivizsgálva. Mivel volt vetélésed első ami eszembe jutott, hogy a párod spermája baktériummal van fertőzve. Ennek szokott vetélés vége lenni. Ezt is szűrik a kivizsgálásokon. Azóta ha valaki régóta próbálkozik , és tanácsot kér csak egyet ajánlok. NEM NŐGYÓGYÁSZNÁL, HANEM MEDDŐSÉGI KÖZPONTBAN, HOZZÁÉRTŐ DOKIKNÁL KIVIZSGÁLÁS.Ti tudjátok mennyire sürgős nekünk az volt, és egy percre nem bántuk meg, hogy nekivágtunk. Azt mondták a központban mikor vittem a pozi tesztet hogy a hsg segített annak a kevés katonának. De ha nem mentünk volna oda még most is csak álmodoznánk róla.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!