Őszintén. Te mennyit foglalkozol egy nap a "teherbeeséssel"?

Később meg azt fogod bújni, hogy hány hetes a babócád és most mit csinál már a pocakodban...:)

Persze én sem mondtam a férjemnek, de egyfolytában ez foglalkoztatott. Mielőtt teherbeestem, akkor én is gyakran néztem, és amikor terhesnek éreztem magam, akkor is és utána mikor táppénzen voltam... hű... pirosak lettek a szemeim tőle.:D

Úgy lehet kikapcsolni, hogy tudatosan nem irányítod rá a figyelmedet. A saját figyelmedet és gondolataidat csak te tudod irányítani. Önfegyelem kell hozzá, semmi más. Ha észerveszed magad, hogy már megint ott jár a fejed, vagy a neten ilyeneket nézel, akkor azonnal kezdj el mással foglalkozni. Ez egy csodálatos téma, nagyon izgalmas a várakozás, de betegessé és kétségbeesetté lehet teni, ha nagyon rákattansz. A párodnak is rossz lesz egy idő után, hogy tenyészcsődörnek fogja magát érezni, hisz az egész életed akörül forog, hogy baba legyen. Minden közeledésedről az fog eszedbe jutni, hogy nem miatta csinálod, hanem mert gyereket akarsz. Rövid idő alatt tönkre tudja vágni a kapcsolatot ha rágörcsölsz. A másik pedig, hogy a teherbeesési esélyeket is csökkenti, ha stresszesen AKAROD azt a babát, nem pedig csak szimplán vágysz rá.

Nyugi, és élvezd a babamentes időszakot is egy kicsit. Ha itt lesz az ideje majd megfogan.

kikapcsolni? azt szerintem sehogy. és nehogy rágörcsölj arra, hogy nem akarsz rágörcsölni :) foglalkozz vele amennyit akarsz és amennyi jól esik, szégyelni nem kell. én két hónapig napi szinten pontosan ugyanazt csináltam, amit te, elolvastam az összes "ha rágörcsölsz, nem fog összejönni" típusú tanácsot, aztán elkedzttem azon görcsölni, hogy úristen, rágörcsölök.

második próbálkozós hónap után pozitívat teszteltem.

Hát ezzel én is így vagyok. Van egy időszak, amikor teljesen mással foglalkozom, aztán döbbenek rá, hogy később már megint itt tartok és a teherbeesésen agyalok, visszatérek erre az oldalra. De amúgy rájöttem hogy miért is van ez. Amikor látok egy terhes anyukát, akkor az vesz rá, hogy elkezdek gondolkodni, hogy de jó lenne, ha nekem is lenne kisbabám...és így alakul ki újra az a vágyódás nálam...de már annyira unom, hogy csak vágyom rá és semmi, másoknak körülöttem meg mindenkinek összejött...mert tényleg mindenkinek. Ez olyan rossz érzés, hogy nekem meg nem. Nem tudom, mivel vagyok én kevesebb tőlük, hogy én nem kapom meg ezt a csodát...:(

26/N, és 1 hét múlva már 27/N...akinek még nincs gyermeke.

Most kezdtünk bele a tesó projektbe,és minden napom erről szól agyban.

De tudom,hogy jobb lesz majd...

Az első gyermekemnél is amikor eldöntöttük hogy jöhet a baba,éjjelem nappalom csak erről szólt.

Aztán nem sikerült az első hónapban,már a második hónapban is kevesebbet foglalkoztam ezzel,hiszen addigra már mindent elolvastam erről. Akkor sem jött össze.

A harmadik hónapban tudatosan leálltam erről,elfoglaltam magam mással,és akkor össze is jött.

Most ez az első hónap,nemsoká kiderül hogy sikerült-e (valószínűleg nem),és innentől azt hiszem megint leállok kicsit.

Elfoglaltságot nem is kell keresni,mert a lányom bőven lefoglal!

Sok sikert kívánok a jövőre nézve.