Kedves lombikos anyukák, lombikos kismamák, és akik lombik előtt állnak, van kedvetek megosztani véleményeteket?

Igazándiból, nagyon sok kérdés kavarog bennem, nem igazán a "fizikai" menete érdekelne, inkább a lelki oldala. Arra is kíváncsi lennék, hogy milyen gondolatok kavarogtak bennetek, mikor kiderült, hogy lombik?

Mikor csináltátok a kezeléseket, pl. nem féltetek-e, hogy esetleg rossz kiskatonával termékenyítik meg a petesejtet? Vagy nem féltetek-e az iker terhességtől? Ha a párotokkal volt a gond, hogy dolgoztátok fel, vagy segítettetek neki? Vagy veletek?

Mi segített át az esetleges sikertelenségen?

Nem éreztétek-e azt, hogy az egész lombikhoz való út, (sok estben évek) csak felesleges idő pocsékolás volt?

Harag , vagy a remény volt erősebb?

Lenne még ezer hasonló kérdésem :-)))))).

Ha van kedvetek ezekről írni megköszönném!

Talán hasznos lesz másnak is, akik előtte állnak, vagy épp már babásak. Akik meg már anyukák a tapasztalatuk lehet hasznos.