Kedves lombikos anyukák, lombikos kismamák, és akik lombik előtt állnak, van kedvetek megosztani véleményeteket?

Én is a lombik előtt állok. Sajnos nem átjárható egyetlen petevezetőm sem, meg a páromnál is vannak gondok. Igazából félek tőle, de örülök annak, hogy legalább ez a lehetőség adott.

Meg félek attól mi van ha nem sikerül, hogy fogom azt feldolgozni, hisz az is olyan rosszul esett, hogy nem vagyok átjárható. Olyan érzésem van mintha meghalt volna bennem valami borzasztó nehéz elfogadni. Mindenki meghízik a lombik alatt, attól a sok hormontól?

Szia!

Amikor nekifogtunk a babaprojektnek, nem görcsöltünk rajta, meg voltunk róla gyózódve, hogy egészségesek vagyunk, és azonnal sikerülnie kell! Persze ne mígy lett, jöttek a sikertelen hónapok, minden alkalommal reménykedés, majd padló. Elkezdtük a kivizsgálásokat, és mindegyiknél abban reménykedtem, hogy most megtalálták az okot! De nem! Amitól féltem : ismeretlen eredetű meddőség. Ez a legrosszabb, mert nyilvánvalóan van gond, csak nem tudják, mi az. :-( Megkönnyebbülés volt a meddőségi centrum, mert úgy gondoltam, végre egy lépéssel közelebb kerültünk a babához. Azzal kezdték, hogy jó lenne kicsit lefogyni. Ugyanis, ahogy próbálkozni kezdtünk anno, nem mertem többet fogyókúrázni, óvatos voltam a ciklusaim második felében a mozgással, ettem a terhesvitaminokat, hátha, így egy év alatt rám ugrott 15 kiló. Engedelmesen lefogytam. Amikor a doki azt mondta két sikertelen inszem után, hogy a koromra való tekintettel inkább fussunk neki a lombiknak, én örültem, mert valahogy úgy voltam vele, hogy az inszem azoknál hatásos, akiknél csak az időzítéssel van gond. :o) Ez volt tavaly szeptemberben. Úgy tervezték, hogy decemberi ciklusindítással, januári beülti. A következő hónapban pozitívat teszteltem. A dokim hitetlenkedve bámult rám, de tényleg ott volt a petezsák. Sajnos mi sem örülhettünk sokáig. :-( A 8ik héten elment a babánk. Ezután persze várni kellett, megint a lista végére kerültem, március-áprilisra tették a lombikot. Hozzá kell tennem, hogy még 40en innen kezdtünk bele a babadologba, de telik az idő, mindjárt betöltöm a 42-t. A dokik mindig ráérnek, én meg megőrülök! Időközben szépen visszaszivárogtak a kilók, megint elértem a 64-et, minden stimu nélül. Aztán eljött az idő, szúrtem magam szó nélkül, mint a kisangyal. Nem éreztem semmi különöset, nem híztam a hormonoktól egy dekát sem, csak a leszívásig volt puffadt a hasam, mert tizensok tüszőt növesztettem. Minden uh előtt izgultam, hogy szépen növögessenek. 8 petesejt lett a sok tüszőből, de csak 3 kezdett el osztódni. Természetesen mindet visszakértem, úgy voltam vele, hogy nem vagyok már tini, nekünk az összes babánkat egyszerre kell lerendeznünk, lesz, amennyi lesz. Mások is kibírják az ikreket, én kifejezetten örülnék neki, akár 3nak is. Sajnos azonban egy sem maradt meg. Nagyon elkeseredtem, mert megint várni kell... Nem éreztem, hogy megterhelt volna a hormonkúra, én legszívesebben azonnal belevágtam volna a következőbe. De hát majd szeptemberben, mondta a dokim. Hogy elfoglaljam magam, úgy döntöttem, fogyókúrázom. Le is dobtam mindent, elértem a lánykori súlyomat. Közben találkoztam valakivel, aki javasolta, hogy menjek el endokrinológushoz, mert könnyen hízom, és megritkult a hajam. Elmentem. Kiderült, hogy pajzsmirigyproblémám van, és IR. Mindkettő okoz meddőséget, és vetélést...

Elkezdtem szedni a gyógyszereket. A meddőségis dokim, amikor elmondtam neki, mit találtak nálam, azt mondta, ha a 2 órás inzulinom 30 alatt lesz, akkor menjek lombikra, addig ne. Minden hónapban elmentem megnézetni. A diéta és a gyógyszer ellenére egyre rosszabb lett. Teljesen letörtem. Aztán kb két hete mentem kontrollra az endodokihoz. Aznap reggel pozitív lett a tesztem. Most itt tartunk, 6 hetesen, láttam a szívverést az uh-n. Nagyon félek, hogy megmaradjon, egészséges legyen. Csak azért vagyok dühös, mert ha még az elején elmehettem volna kivizsgálásra, mielőtt elkezdtük a próbálkozást, nem csak x hónap után, és tudtam volna, hogy nem nődoknál, hanem endonál kell kezdeni, akkor már rég meglenne a babánk szerintem. De nem bántam meg, hogy belekezdtem, már tudom, hogy erősek tudunk mi csajok lenni, ha igazán akarunk valamit.

Bocs, hogy ilyen hosszú lett, de remélem, hogy tényleg segít ez valakinek. Mielőbbi babásodást mindenkinek!

Lányok, mi is lombikra készülünk februárban, de a doki mindenképpen akar előtt egy inszemet..nektek is volt, vagy rögtön lombik lett? Debreceni Kaáliba járunk, ti?

B.