Nem tudom elképzelni két gyerekkel?

10-es: A tesó résztől nem félek, ezért is nem tesót írtam, hiszen elsősorban gyermeket szeretnénk - magunknak, magunkért. A kislányom nagyon empatikus, és már most nagyon sokat beszélünk a tesóról. Ha kinő ruhákat, mindig mondja, hogy rakjuk el neki. A játékait is mindig mondja, hogy megosztja majd vele.

És nem csak mondja, hanem teszi is. 2 évvel ezelőtt született kis unokatesója, akit az első perctől imád, vigyázott rá és óvta, persze most már a rosszaság is együtt megy :)

Köszönöm a biztató szavaidat, bízom benne, hogy csak a szokatlanság érzése okozza ezt bennem.

Köszönöm!

Bennem többféle kérdés kavarog…

Egyszerűen ha a jövőbeli családunkra gondolok, akkor nem tudom elképzelni magunkat négyen vagy öten (három gyerek a terv, de úgy vagyunk vele, hogy ha a kettőt elégnek érezzük, akkor annyi).

A másik hasonló, mint amivel az eddigi válaszadók küzdöttek: tudok-e majd elég időt fordítani rájuk (egyelőre a kislányom a mindenem teljes mértékben, de nem “szeretem túl”), tudom-e majd egyformán szeretni őket, képes leszek-e megoldani a mindennapi dolgokat, amikor sokszor még egy gyerekkel is képes vagyok sík ideg lenni?