Mit modjak nekik? Vagy nem kell semmit mondanom? Szakítsam meg a kapcsolatot?

Azért elbúcsúznék..

nálunk forditva van egy év után jött a baba de a baráti körben még sehol nincs tervbe se a gyerek. Ha valahová megyünk tök jó hogy nem kell a gyerekről beszélni.

Érthető hogy fáj. Én is elmondanám azért nekik, hátha szeretnének rajta változtatni... Bár ez elég erős kényszer hogy az ember a gyerekeiről ill. magzatairól beszéljen...:(

Sajnállak és megértelek :(

Nálunk ez úgy működik, hogy vannak a gyerekes programok és vannak a gyerekmentes programok. Óhatatlanul is felmerülnek a gyerekek, mint téma, ha nincsenek ott, de pont az egyik baráti pár miatt (nekik már elég régóta nem akar jönni a bébi) ezeket próbáljuk rövidre fogni. Elsősorban a gyerektelenek miatt, de magunk miatt is, hiszen azért jövünk velük össze, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk, akinek pedig az a kikapcsolódás, hogy (bocsi) kakis pelenkákról beszélgessen, az nem normális.

A megoldás az, hogy próbáld lazítani a kapcsolatot (ezt azért meg fogod bánni, ha összejön a bébi és nincs kivel megvitatni a dolgokat) vagy tereld a beszélgetés fonalát, hogy ne ez legyen az örökös téma.

Megértelek, viszont ha meg babás leszel, akkor jól jönne a társaságuk, esetleg tapasztalatuk. Viszont ha megszakítod a kapcsolatot, nem táncolhatsz vissza. Nincs esetleg egy olyan lány a körben, akivel tudnál erről beszélni. Mármint elmondani, hogy milyen rossz ezt így hallgatni,hogy nektek még nem jön a baba! Egy normális ember ezen nem sértődhet meg. Egyébként hozzáteszem,hogy bár még mi nem próbálkozunk, néha engem is idegesít,ha valakinek nincs más témája,mint a gyerek! Persze az ember meghallgatja, örül vele együtt, de nekem is van,hogy idegesít,ha a gyerekes barátnőm azt taglalja 2 órán keresztül,hogy milyen keményet kakált végre a fia. Remélem én nem leszek ilyen. Soha sem értettem,hogy felnőtt értelmes emberek szülés után miért nem tudnak másról is beszélgetni?

Szóval szerintem beszélj a hozzád legközelebb álló emberrel a társaságból! És ne add fel, hozzátok is jönni fog a bébi!

Én a vetéléseim után voltam úgy, hogy nem voltam hajlandó terhes nők társaságában lenni! Teljesen megértem, amin átmész! Van egy olyan baráti házaspár nálunk, ahol a hölgy ugyanakkor szült, amikor én szültem volna, s velük a mai napig nem vagyok képes találkozni, pedig nekem már volt egy gyermekem akkor és most is 37 hetes terhes vagyok.

A párod egyébként hogy áll ehhez a kérdéshez? Megérti, ha neked nincs nagy kedved velük a közös programokhoz? Ő támogatna abban, hogy beszéljetek a többiekkel?

Az érzésed valóban csak akkor fog elmúlni, ha te is terhes leszel és gyermeketek lesz. Erre szerintem nincs jó megoldás. Nektek kell eldönteni, hogy mennyire szorosak a barátok, és mennyire fér bele egy kis távolságtartás. Ha elbírja a barátság, akkor én biztos nem találkoznék egy ideig - közös gyerekes nyaraláson biztos nem! - és amikor kicsit rendeződik a lelked, neked is lesz babád, akkor szép finoman visszakapcsolódni a baráti körbe. Nem hagynám kihűlni a dolgot, de minden napos, és csak velük időtöltést nem hiszem, hogy erőltetnék ilyen lelki állapotban.

Arról nem is beszélve, hogy gondolom nagyon jó kedved sincs ilyenkor, és ezt a többiek is észreveszik, esetleg nem is úgy reagálják le, ahogyan kell.

Nagyon szorítok, hogy megoldódjon a problémád!

Hali!

Én lassan ötödik hónapja hogy letettem a tabit és próbálkozunk, elsö két hónapban megjött, azóta mensim sincsen...közben menni kellett a párom keresztgyerekének az elsö szülinpajára, aztán meg megszületett párom öccsének a kisfia, és most három ismerösünk is a második gyerekével terhes, és ha megyünk valahoal még kérdezik is hogy nálunk mikor lesz már végre gyerek...most kb. ott tartok hogy - tudom csúnya dolog- de az összes terhesbe beletudnék rúgni, gyülölöm a babakocsival mászkáló nöket, és legszívesebben lehánynám azt aki a gyerekével sétál...Nem kevésbbé utálom magamat, nem érzem magam így nönek és egyszerüen kimondhatatlanúl dühös vagyok...

Nekem azt tanácsolták hogy lesz majd jobb, de egyenlöre várok még a csodára...