Mit tegyek, ha igy viselkedik az apám? Szakitsam meg mindenkivel a kapcsolatot?

Hát hol is kezdjem, 17 éves lány vagyok. Ma sikerült kicsit összevesznem apámmal, mert nem birom tovább ezt a viselkedést. Nem tűr el itthon senkit, se családtagot, se barátaim, se a párom. Senkit. Ő mindig egyedül szeretne lenni, ez anyum is nagyon zavarja, de nem tud mit csinálni. Vele nagyon jó a kapcsolatom. Én egy eléggé zárkózott tipús vagyok, szóval nehezen barátkozok, sokan átvertek már, meg kihasználtak. Nem járok discoba, se nem iszok, és nem is cigizek, kitűnő tanuló vagyok. Sokszor piszkál avval, hogy eljárhatnák valahova, de tudja, hogy nagyon nem szeretem ezeket a helyeket, igy hát nem is megyek, de ha ide jönne valaki az is probléma, mert nem szereti. A legnagyobb baj, hogy a párom és a legjobb barátnőm is magyarországi (Pest), én kűlföldi vagyok, vagyis szerbiai és hát, ha ők jönnek hozzám, akkor persze nem egy napig maradnak és az apunak egyáltalán nem tetszik. Most is úgy volt megbeszélve, hogy ezekkel a személyekkel töltöm a tavaszi szünetem, úgy, hogy én először elmegyek Pestre, aztán egy hét után eljövünk hozzánk. De ma kijelentette, hogy szó sem lehet róla, egyébként az is baja, hogy néha átakarok járni Pestre. Anyuval megyek, ha mennék. A pénzt az útra magam kerestem meg, nagyon sokat spórolok rá, vagy dolgozok, hogy eljuthassak, szóval nem a szüleim pénzéből megyek, meg mentem egyszer sem és még is ilyen. Találkozás nélkül nem tudom mi értelme van az egésznek. Ha csak a barátaimról vagy ha a szerelmemről. Nem tűr meg senkit..:S Az meg milyen, hogy csak én megyek hozzájuk, ide meg nem jöhet senki?:S jó is néznénk ki.. nem tudom mit csináljak, nagyon elvagyok keseredve. Nagyon fontosak számomra a barátaim, a szerelmem meg, imádom, úgy érzem nem tudnék nélküle élni, soha nem ismertem még ilyen embert, igy is nagyon nehéz sokat külön lennünk, de mindig gond van a találkozással, és hát igy hogy apám nem engedi, hogy itt legyenek csak szenvedünk... nem akarom elvesziteni, de bántani sem.. nem tudom mi lenne a helyes döntés, arra is gondoltam, hogy keresek munkát, még két évem suliból, tovább akartam menni egyetemre, de lehet előbb majd munkát keresek, hogy elköltözhessek innen(nem csak ebből a szempontból nem jövök ki apámmal, olyan mintha nem is gyereke lennék, néha szó szerint les.ar). anyuval is beszéltem, ő se nagyon birja már, hogy nincs hozzá semmi szép szava, meg mindennel beleköt, meg hogy senkit se tűr el, csak a saját családját(szüleit, bátyját), de azoknak megadna bármit... anyu ma azt mondta, hogy majd beszélünk még, és ha nem változik lehet elköltözünk.. nem tudom mi lesz. Most csak abban kérnék tanácsot, hogy mit tegyek? szakitsam meg a kapcsolataim? vagy próbáljuk kibirni igy? annyira összezavarodtam.:S nagyon fontosak nekem.:( csak félek, hogy igy mindenkinek fájdalmat okozok..:(

előre köszönöm annak aki elolvassa és elnézést, hogy ilyen hosszú lett, meg ha zavarodottak a mondataim, csak nagyon kivagyok, egésznap sirok..:(