Túl korán teherbeestem 10 hós babám mellett?

Amikor a lanyom 1 éves volt, par napig azt hittem terhes vagyok (kémiai volt), es pont ezt éreztem, amit te. Hogy a már meglevővel szúrok ki... meg hogy mi van ha törtenik velem valami szülésnel, stb., ahogy leirtad, szerintem nagyon hasonlóan éreztem magam.

Most 3,5 eves, nem lett kisteso es nem is lesz. Viszont van egy 1 evvel fiatalabb unokatestvere, akik messzebb laknak, de gyakran utazunk egymáshoz hetekre. Nagyon jól eljatszanak (persze rengeteg a veszekedes is, de azokon fél perc alatt túllepnek, csak a mi idegdinket zilaljak szét), de mindig mondjak hogy költözzünk össze. Valahol nagyon jó tud lenni egy kortárs. Így minden tevékenység izgalmasabb. Egy sima esti fürdés is.

Az más kérdes, hogy amig eljut idaig a dolog, addig anyuka hányszor őszül meg... meg azert később is lehetnek helyzetek, de extrem esetektől eltekintve, nem rossz ha van kivel jatszani. Es ha közel vannak korban, az a játék számára az mindenképpen előnyös. Hasonlo dolgokat talalnak pl. szórakoztatonak. Kb. ugyanott tartanak. Sok előnye is van.

Nem bántásbol, de őszintén kérdezem, ha most itt mindenki azt írja hogy igen, korai, akkor elveted? Esetleg örökbeadod? Szerintem nem... Ez a baba már ''meglett'', és nem lehet visszacsinálni(kivéve ha tényleg azért kérdezed mert nem vagy biztos benne hogy megtartsd)

Szerintem próbálj megbarátkozni a gondolattal, és szerintem a gyermeked továbbra is érzi majd hogy szereted, még ha van egy kisebb tesó is. Én iker vagyok, a világ legjobb dolga az hogy valakivel ténylegesen együtt nőhettem fel, ilyen kis korkulonbsegnel valószínűleg náluk is hasonló lesz, aminél nem is kívánhatnál jobbat a gyerekednek. Az tuti hogy imádni fogják egymást, hidd el :)

Neked sok erőt és kitartást, boldog babavárást és könnyű szülést<3

Ne aggódj, minden rendben lesz! A terhesség és a szülés sem lesz rosszabb, főleg így, hogy nem császárod volt. A nővérem császárral is bevállalt ugyanekkoraekkora korkülönbséget, a dokik áldásával.

Az én nagylányom meg azon siránkozik, hogy neki nincs tesója kis korkülönbséggel, csak naggyal. Ami azt illeti, én is sajnálom.

Drukkolok, hogy ne csesztessenek a családtagjaid! Ha nem elég támogatóak érzelmileg, lehet lazítani a viszonyon.

Úgy érzem, most bepánikoltál, de nyugi, ügyesek lesztek! Egy jó férjjel simán menni fog. Majd a picit hordozod egy csomót, hogy szabad legyél, vagy az is lehet, hogy sétáknál olykor a nagyot, ha felkéredzkedik, mert a kicsi tök jókat alszik majd a babakocsiban, de én a kisebb gyerekeimnél volt, hogy mindkettőt magamrakötöttem, ha siettünk, egyet kendőben előre, egyet meg meitaiban hátra :) De lehet, egy tök jó testvérbabakocsit is beszereztek, vagy olyat, aminek a testvérfellépője ülőkés. Otthon meg tök jól össze tudsz majd kuckózni mindkettejükkel, és nagyon hamar elkezdik élvezni egymás társaságát! Ez egy ajándék, hogy ilyen közel lehetnek egymáshoz, nem pedig felelőtlen hiba! Azért kitartást az első évhez! :)

Teljesen normális dolog, hogy aggódni kezdesz annak ellenére, hogy akartad a babát. Ez nem azt jelenti, hogy nem akarod csak azt, hogy egy picit megint megváltozik az életetek és izgulsz hogyan alakul. Emlékezz vissza mit éreztél az elsőnél. Persze minden másabb és kicsit nehezebb lesz de nem lehetetlen. Kialakul a rutin belefogtok rázódni és azért írom többes számban, mert mindannyian átfogtok esni az alkalmazkódáson.

"Igazából azt szeretném kérdezni, hogy szerintetek nagyon korai egy 10 hós baba mellett teherbeesni? A nagyobb babának ez mindenesetben rossz lesz? Testvérféltékenység és amya nélkülözese miatt?"

- Szerintem nem korai.

- Azért mert kistesó lesz az egyáltalán nem jelenti, hogy a nagyobbnak rossz lesz. Igazából minden azon múlik te hogyan alakítod. Probáld majd bevonni a nagyobbat a dolgokba amit csinálsz a kicsivel pl: pelenkázás, öltözetés, etetés stb. Ne az legyen a cél hogy külön legyen anyától és a tesótól mert jajj most anya etet vagy altat hanem vond be. Pici az első szülött de hidd el bevonható és a maga módján ügyesen helyt fog állni és nem fogja azt érezni, hogy kivan zárva ergo az utolsó kérdésedre is válaszolok ezzel, nem fog kialakulni a féltékenység se az anya nélkülözés.

Saját gyerekeim tapasztalata alapján írom ezt.

Én is nagyon vártam a másodikat, de mikor kiderült, hogy terhes vagyok egy kis ideig bennem is felmerültek az aggályok, hogy mi van ha rossz lesz. Mi lesz ha elrontok valamit. Nem lesz időm a nagyobbra. Lehet korai volt még... Aztán szép lassan ahogy nőtt a pocak már akkor elkezdtem magyarázni a nagyobbnak főleg játék közben, hogy anya pocakjával óvatosan mert ott a baba bent. Nem szabad ráütni vagy rúgni.

Mikor már mozgolódott a baba akkor oda hívtam a nagyobbat, hogy fogja meg a pocakom mert a tesó pacsit ad neki. Meg volt hogy elvittem magammal az ultrahangra és ott látta meg magyaráztam neki h az ott a kistesó. Kicsi volt, de értette.

Sokszor úgy aludt el a nagyobb este, hogy én is kaptam puszit meg a pocakom is. Mikor megszületett meg ahogy írtam fentebb is bevontam a dolgokba. Pelenkát, popsitörlőt oda hozni és a művelet után kivinni a kukába a pelust. Lassabban haladtam az egésszel? Igen. De olyan öröm volt az arcán mindig, hogy ő a nagy tesó aki segít, bőven megérte. Altatásnál mindig mondtam neki h shhh mert alszik a tesó és a maga korához képest le a kalappal mert igyekezett oda figyelni mindig. Aztán ha sírt a tesó még volt,hogy ő szólt ránk, hogy shhh alszik a baba :)

"Úgy érzem kár volt ez a siettség. Semmi nem történt volna, ha fél év múlva vagy 1 év múlva esek teherbe."

- Nyugi szerintem ez a dilemma akkor is fent állt volna, ha később érkezne, mivel megváltozik a megszokott felállás otthon. Nem hároman lesztek hanem négyen. Teljesen normális, hidd el, hogy ezek a dolgok aggasztanak, de hidd el tényleg, menni fog minden mikor ott lesz a kezedben. Mint a biciklizés. Elsőnél ment másodiknál is fog. Nem vagy felelőtlen csak készülsz a változásra. :)

"Testvérem pl. Pont a napokban mondta, hogy a kis korkulonbsegnel nincs is rosszabb. Kockázazos anyára, babára nézve.

Szerintetek 10 hónapos baba mellett tényleg kockázatos (rám és babámra) nézve a terhesség? Előző szülésem természetes volt."

- Persze kockázatok vannak minden terhességnél és vannak helyzetek mikor kockázatosabb pl: császár után, vagy hüvely szülés után ha komplikációk voltak és vannak azóta is problémák.

Ha nagyon aggódsz az orvosodnál következő alkalommal kérdezz rá nyugodtan, hogy a TE esetben lát-e bármi olyat ami miatt agódni kellene.

Nyugodj meg, ne stresszeld magad az hamarabb árthat a babának mint a kis korkülönbség :)

Az egyik rokonunk lányai között 17 hónap korkülönbség van. Mikor megszületett a kisebb lány és a mellkasára tették, elmúlt minden kétsége, úgy érezte a világ legjobb alakult így, hogy már négyen vannak. Eleinte nehezebb volt két kicsivel otthon, de olyan hamar elszaladt az az idő és olyan szépen összenőttek, hogy soha nem bánta meg, mert a legjobb barátnők a gyermekei a mai napig.

Pont a példájuk miatt szerettem volna a két szülésem között kis időt, de sajnos nálunk máshogy alakult.

Biztosan a hormonok miatt is érzed ezt az egészet így. 5 év van a két gyerekem között, mégis ezeket éreztem szintén és azért ezek az én félelmeim voltak, a gyerekem örült hogy lesz kistestvére, semmi rosszat nem látott benne.

Igazabol ha olyan szemelyisegu a gyerek, hogy nehezen viseli a valtozast, akkor kb tokmindegy milyen eletkorban jon a teso, mindenhogy rossz lesz.

Nekem 4 ev van a ketto kozott es ez se konnyebb a lelki reszerol. Fizikairol nyilvan, mert nem kell pelenkaznom 2 gyereket, nem kell oket egyszerre cipelni, ha kimegyunk setalni a nagyobb jon a sajat laban vagy valami jarmuvel, nem kell azon feszulnom, hogy most kell-e testverbabakocsi vagy sem es stb. Ez igy jo. De… olyanokat mond a nagyobbik fiam nekem, hogy egyszeruen zokogva alszom el minden este. Hogy mi ot mar nem szeretjuk, minek kellett a teso, nem akar velunk lenni, elkoltozik a mamahoz, utalja az occset, minket es stb. Pedig iszonyuan tudatosan probaljuk ezt kezelni, de most igy 5 honap elteltevel szakemberhez kell fordulni, mert nem valtozott semmi es csak rosszabb a helyzet.

Jobb lett volna ha inkabb akkor lett volna testvere, amikor meg fel se fogja igazan, mint nalatok. Vagy ha egyaltalan nem is lett volna. Mert ez igy pokol. De nyilvan kozben meg buntudatom van, amiert ilyeneket gondolok, hiszen ez a kicsivel szemben se fair. Hat, nem erre szamitottam az biztos.