Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Teherbeesés » Hogyan mondanátok el a szülőknek?

Hogyan mondanátok el a szülőknek?

Figyelt kérdés
22 éves vagyok, még nem élünk együtt a párommal, de terhes lettem. Félig tervezett baba, én nagyon szerettem volna, párom is örül neki. Kicsit tartok elmondani itthon a fejleményeket, hiszen még csak 1 éve dolgozom, a párom már majdnem 30, neki örülnek a szülei, hogy unokájuk lesz. Hogyan fogjak hozzá a bevalláshoz? (Szüleim 60 évesek)
2010. okt. 31. 17:50
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:

felnőtt.nő.vagy,a.kedvesed.szeret.

az.ő.szülei.orülnek.

neked.van.saját.kereseted.


ne.torődj.csak.azzal.h.te.boldog.légy

2011. febr. 22. 01:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim ***** válasza:
Ne félj,egyszerűen üljetek le-te a pároddal és a szüleiddel-és mond meg,hogy babát vártok.Ezek után biztos össze akartok költözni-ezt meg kell beszélni.Sok sikert a babához.
2011. febr. 22. 09:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:
Hát az én szüleim nem örültek neki, ez annyira szarul esett nekem, hogy a vége az lett, hogy a gyerek apjával szétmentünk és a babát sem tartottam meg. Nekem meg egy életre lelkiismerefurdalásom lesz emiatt és úgy döntöttem, hogy soha többé nem akarok se gyereket, se családot.
2011. febr. 23. 08:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:

szia,


mi 8 hónapja éltünk együtt, de nem voltunk házasok, amikor teherbe estem, párom 30, én 23 éves voltam. saját lakás, autó, két fix munkahely, tervezett baba :) a legboldogabbak voltunk a világon és minden félelem nélkül, teli szájal újságoltuk a nagy hírt otthon, mert egyedül édesanyám tudta, hogy rajta vagyunk a baby projecten :) Anyósom nem tudott megszólalni (pozitív értelemben), Apósom és a Sógornőm sírtak örömükben. Édesanyám szintén :) Apukám, akitől 5 éves koromban vált el 9 hónapig kínzott azzal, hogy felelőtlen vagyok, azt sem tudom mit vállalok, minek kellett ezt, esküvő nélkül, stb... azt hittem megszakad a szívem, hogy így érez... hiszen mi a legboldogabbak voltunk a Világon!! két lánya van, így amikor megtudtam, hogy fiút hordok a szívem alatt titokban nagyon örültem, hogy ez majd oldja a feszültséget. hát nem így lett... eltelt a 9 hónap és egy csodás Apás szülés után mégis Ő volt az első ember, akit felhívtam, hogy nagyapa lett!!!! a kisfiunk Alen már 2 éves, imádja a Tatát, apukám pedig minden mondatától, ölelésétől, puszijától elolvad, odáig van érte!!!! sajnos én nem fogom elfelejteni sosem, mennyi fájdalmat okozott nekem az akkori viselkedésével, de amikor rájuk nézek, ahogy játszanak, beszélgetnek boldog vagyok :)

mivel mi külön éltünk már ilyenekről, amiket említettél nem volt szó, csak a lelki fájdalom volt a rossz... csak azért írtam le az egész sztorit, hogy készülj fel mindenre... de kívánom, hogy örüljenek nagyon!! és a Ti boldogságotokat ez ne befolyásolja!!


Ági

2011. febr. 23. 09:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim ***** válasza:

A lényeg: pozitívan add elő. Nálunk anyós sírni kezdett, negatív értelemben, és azt akarta, hogy vetessem el, mert ő fiatal nagymamának! 20hetes terhes voltam akkor.

Édesanyám teljes mértékben mellettem állt és áll azóta is, édesapám imád "onokázni". Após rikoltozott a boldogságtól, anyós2, sírt örömében, hogy az akkor vőlegényemnek, most férjemnek sínre kerül az élete, lehet egy normális családja, stb.

Lássák rajtad, hogy akarod a babát! Ez a lényeg. Egy normális szülő ekkor elfogadja!

2011. febr. 23. 10:28
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!