Magatartászavar idővel kinőhető, vagy mindenképpen problémás kamasz, illetve felnőttkorra lehet számítani a szülőknek, példák?

Nekem ahány gyógypedagógusnál, pszichológusnál jártunk, annyian annyifélét mondtak erről. :-(

Majd kiderül.

Én mondjuk annyit észrevettem szakértői vélemény nélkül is a gyereken, hogy ahogy javulnak az egyéb készségei, úgy javulgat a magatartásproblémája is. A sikerélmény csodákra képes. Kérdés, meddig fejleszthető, lesz-e belőle valaha is "normális" ember, ha igen vajon mikor.

Tényleg szörnyű teher, és állandóan azon aggódom, hogy mi lesz vele, ha "így" marad, és idővel már ő is észreveszi (nem csak én), hogy megbámulnak minket az emberek, stb.

Nálatok mi a baj?

Nálunk az alapállapot az, hogy aranyos, kedves, már-már valószínűtlen a leányzó. Aztán érthetelen oknál fogva valami kibillenti az egyensúlyából, és 120X is elüvölti mit nem akar, akár a villamos padlójához tapadva. Azt mondják, lehet, hogy autista, de ő is csak most lesz 5 éves, ha nem egyértelmű, addig nem mondanak diagnózist, szóval decemberben megyünk a pszichiátriára.

Ő nem állandóan ilyen, hanem egy kis időzített bomba. És nem mondanám a nyugodt szakaszaiban rá, hogy autista (mert beszél, értelmes, barátkozós), de valami tényleg nincs rendjén, ha ilyesmiket produkál, és ez nem szimpla hiszti. Ha tényleg autista, az nem kinőhető. Azon imádkozom, hogy ne ez derüljön ki. Valahogy nem tudom feladni a reményt, hogy kinőheti....

Tanár vagyok, van hiperaktív "gyerekem", azt tapasztalom, hogy kamasz korára vagy kiéli magát a sportban, vagy a lustaságig visszalassul, de 12 fölött már nemigen pörögnek az órán. Ha ez bármennyire is megnyugtató... Egy kicsit figyelmetlenebbek, szétszórtabbak és némelyikük ügyetlenebb, mint a többi gyerek, de ez nem olyan vészes már szerintem.

Kedves Szülő!

Én is úgynevezett nagyon rossz gyerek voltam/akkor még nem volt ilyen,hogy hiper aktivitás/.16 éve koromra jártam ki az általánost kétszer ismételtem osztályt a másodikat és a hetediket.Még akkor nem lehetett iskolát váltani a politika beleszól,azok voltak a jó tanulók akik cuccot vittek a tanárnak vagy jó beosztásban dolgoztak a szülei.Én házasságon kívül születtem a Ratkó korszakban.Most 58 éves vagyok,sok fát megmásztam gyerek koromban de sokat is kellet dolgoznom,hosszú lenne,hogy mit.Elakartak vinni lányneveldébe de azért nem mentem mert a nővéremnek van két gyereke/akkor még kicsik voltak/én neveltem mert a nővérem csavargott,és azt mondta ha agyerek neveldébe megyek nem láthatom a gyerekeket többet tehát zsarolt.Ha nem csináltam meg valamit mert a többi gyerek mehetett moziba meg táncolni is akkor jött a fakanál.Elkezdtem kézilabdázni az akkori Goldberger Textil gyár csapatában és atletizáltam is. Majd férjhez mentem hamar 18 évesen lett az első gyermekem majd 20 évesen a második.Olyan munkahelyeket találtam akkor, hogy állandó mozgásban voltam,kiélhettem a mozgás vágyaimat,szerettek de az akkori férjem szégyelte,hogy hol dolgozom és betett egy irodába.Na onnantól kezdve kezdtem lecsillapodni de lassan,most már a mozgás is nehezemre esik.erről ennyit.

39 évesen született egy harmadik gyermekem aki sajnos ezt a tempót örökölte tőlem,már a negyedik iskolába irattam és nem tudtunk mit kezdeni vele,még a Waldorf nevű iskolát is kipróbáltuk ott sem tudtak mit csinálni,örök mozgó figyelmetlen volt,most is az aktiv egyetemre járt most szünetet tart mert nem bírja a kötöttséget,ahol dolgozik az kemény de nagyon fürge és szeretik már többször meghosszabbították a szerződését.Ezt csak azért írom le kemény lesz addig eljutni míg egy kicsit lecsillapodunk vagy a gyerekünk csitul.Mondták nekünk is majd 20 éves korára azt mondtam addigra megbolondulok. Most meg nem lehet vele megint bírni mert színészetet gyakorol tanul/egy stúdióba/,fel van dobva de látom a többi hasonló gyerekek is ilyenek.Úgy látszik még mindig alakul.Ismerek olyan színészeket akik olyan rosszak voltak mint az /égető tűz/ és most már híres egyéniségek.Le kell az ilyen gyerkőcőket kötni most más én is rájöttem,ha van idő és pénz be kell íratni sportolni,hogy fárassza le magát és ne legyen másra energiája.

Igaz mis is egyszer kipróbáltuk meddig birja 6évesen még hajnai fél kettőkor még táncolt a bál közepén.

Ezt a hosszút csak azért írtam le,hogy mostani tapasztalatommal már én is másképp csinálnám és nem érdekelne semmi és senki,hogy mit mond mit csinál az én gyermekem! Bizony higgye el Kedves Szülő mindenkinek megvan a maga "keresztje"úgymond csak van aki mondja van aki tagadja.Nem a gyereket szégyelni a viselkedésért sem mert nem a neveléstől függ,csak könnyü azt ráfogni.

Tudnék többet is irni de nem untatom.Mikor az első osztályban 2 hónap után az igazgatóhoz akarta vinni a gyereket a tanár, hogy intőt kaphasson,a párom megkérdezte,hogy tudja-e a tanárnő,hogy az a hétéves gyerek még azt sem tudja mi az a igazgatói intő!? A tanár csak hebegett-habogott, könnyü megbélyegezni egy ilyen gyereket mint segíteni és tanítani.

Sok síkert!

Egy fontos dolog; az orvos nem tud semmit!

Nekem a véleményem a pszichés eredetű "állapotokról", hogy azt is betegségnek nevezik, ami nem az. Márcsak azért is, mert a gyógyszeripar ebből vígan gazdagszik. Én olvastam és mind a mai napig is tanulmányozom a pszichológiát, mert vizsgatárgy, másrészt a saját problémáimat is igyekszem magam megoldani, amihez nem kell orvos. A válasz a kérdésre, hogy a kamaszkort mindenki túléli -szó szerint :), a gyerek környezete pedig szintúgy. A magatartászavar szociális eredetű kérdés. Itt két dolog van: vagy a gyerek képtelen beilleszkedni, vagy a gyereknek sikerül és a társainak nem. Ez idétlen, de így van. A kirekesztésből adódó szorongás, a sírás, a rossz jegyek, abnormális viselkedés, vagy érdeklődés hiánya amit okoz. Ha viszont a gyerek saját világában érzi jól magát és idegen kortársak köré sem merészkedik, hiába nem ismerik őt, akkor autista. Az viszont neurológiai betegség. Ha pedig tényleg azért van a jelenlegi állapot mert nem bírja elviselni a társait, ki kell venni a suliból és átíratni. A szülőknek komoly felelőssége hogy odafigyeljen arra a gyerek hová jár iskolába, kik a társai, kik a tanárai és egyáltalán mit tanul. A rossz társaságba keveredésről is van elméletem, de az már sok lenne ide xD

Főiskolán fejlesztőpedagógiát is tanultam.

Anno említett a tanárunk egy esetet a magánpraxisából, amikor a hiperaktív, magatartászavaros gyermekről kiderült, hogy egy anyagcsere-probléma okozta nála a zavarokat. Ki kellett iktatni az étrendjéből az "E" betűs, adalékanyagokat tartalmazó ételeket, és lám néhány hónap után, mikor kitisztult a szervezete, megoldódott a probléma. Nyilván nem ez a leggyakoribb oka a magatartászavarnak, de érdemes erre is gondolni.

Bocsi, hogy először nem a kérdésre válaszoltam.

Saját tapasztalatom nincs, csak egy ismerősöm esetét tudom megemlíteni. Az általános iskola alatt nagyon sokat kínlódtak a hiperaktív fiúkkal. Aztán sikerült megtalálni azt a pontot a gyermeküknél, amiben sikeressé tudott válni, és ez a kerékpározás volt. Edzésekre járt (eleinte ott is voltak problémák), de lassan belejött, versenyzett, a sikerek növelték az önbizalmát, javult a viselkedése is. Ma már felnőtt. Továbbra is aktív, nyughatatlan természet, de nem mondanám, hogy nem tudott beilleszkedni. Nem lett belőle élsportoló, de jól él, és azzal foglalkozik, amit szeret (saját vállalkozása van, ami természetesen a kerékpározással kapcsolatos). Az anyukája szerint boldog ember, és ez a lényeg.