A hiperaktív gyerekek elfogadásán mit értenek a szakemberek (hangsúlyozzák a szülőknek, hogy nagyon fontos, hogy így kell elfogadni a gyereket ahogy van)?
Mivel az állapot egyik lényeges eleme el kell fogadni azt is,hogy indulatosabb mint az átlag,hogy nem képes megfézeni magát,hanem sok esetben agresszívebben,meggondolatlanabbul cselekszik(az igaz,hogy ha lecsillapodik lelkibeteg,hogy már megint miért nem tudott uralkodni magán).
Ennek a dolognak az elfogadása hogyan értendő,hiszen kihangsúlyozzák,hogy ezeket a gyerekeket nagyon következetesen kell nevelni...
El kell nézni a kissebb dúrcáskodásokat,kirohanásokat,amikor saját magával nincs kibékülve(éppen elég teher neki az állpota ami miatt ilyen)...ilyenkor nem segít a megértés,elfogadás,mert az egész világra haragszik.
Vagy célként kell kitűzni,hogy minél előbb az átlaggyerek szintjén viselkedjen(soha nem fog tudni)...
Amennyiben nem sikerül mégis az átlaggyerek szintjén viselkednie,akkor van szó a neveletlen és egyben hiperaktív gyerekről,mi lehet reális fejlődés amit elvárunk tőle ?
Nagyon köszönöm a válaszodat !
Többször átolvasom,mert megfontolandó számomra és szerintem nagyon jól leírtad!
Attól függ, mennyi idős. Abból, amit leírtál, szerintem már nagyobb, hiszen tudja magáról, hogy valami baja van és az állapota miatt olykor frusztrált is...
Szerintem nagyon fontos lenne az is, hogy ne csak te fogadd el őt, hanem neki is segíts, hogy elfogadja önmagát! Én más dologban vagyok "zizzent", de mivel elég intelligensnek gondolom magam, időnként piszok nehéz nekem is elviselni, hogy nem vagyok annyira egészséges/normális, mint amiylen lenni szeretnék. Pedig én már jócskán felnőtt vagyok... Szóval fontos lenne, hogy az ő önbizalmát is erősítsd, mert meg kell tanulnia együtt élni ezzel. Ezt lehet úgy is, ahogy az előző javasolta, egy példakép állításával - de fontos lenne közben azt is tisztázni, hogy tőle nem ennek a személynek a "lemásolását" várod el! Erősítsd benne a tudatot, hogy mindenki egyedi és mindenki szerethető valamiért: azaz, a példképben ill. önmagában is keressétek meg a jó tulajdonságokat. Biztosan neki is vannak erényei, ezekre irányítsd finoman a figyelmét. Sőt, az még jobb, ha úgy beszélgetsz vele erről, hogy ő maga keresse és találja meg magában a jó dolgokat. Kell, hogy pozitívabban lássa önmagát, mert ebből fog erőt meríteni, miután egy-egy kirohanás után mérges lesz magára.
A másik pedig a te elfogadásod: figyeld őt nagyon, beszélj vele sokat és látni fogod (ha eddig még nem), hogy mi az, amiben fejlesztheted őt és mi az, amiben kevésbé. Mindenképp arra feküdj rá, amiben jó, megintcsak. De ne erőszakosan, szándékosan csináld, inkább látatlanban, mintegy magától menjen az egész. Amit pedig nem tudtok megváltoztatni, azt el kell fogadnod neked is. Szerintem, ha egy szülő elég nyitott a gyereke felé, ösztönösen megérezheti azt, hogy hol vannak még nyitott kapuk.
És ami még fontos: szeresd és támogasd őt, nemcsak szóban és tettekben, hanem akár kedves gesztusokkal (öleléssel, összebújással) is, ha jól esik nektek. Ezzel is nyugtatod, erősíted őt és a kettőtök közti kapcsolatot is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!