Ha nem vagyok teljesen biztos, hogy akarom a babát mit tegyek?

Akkor lehet mondani, hogy minden jó, ha a vége jó, de attól még javítanék néhány megfogalmazásodon, amit korábban írtál: az igaz, hogy gyerekkel teljesen más az élet, de nem lehetetlen sem az utazás, sem a költözés. Nehezebb, az igaz, mégis sokan teszik.

Ahogy mások is írták már előttem, a kezdeti pánik még azoknál is teljesen normális és átlagos, akik mindig is gyerekre vágytak. Valahol jó, hogy nem minden rajtunk múlik, mint lám, a te esetedben is.

Azt is írták már előttem, hogy megbánni anyává válást is lehet, és abortuszt is, mint olvashattad, ezek mind súlyos negatív érzelmek, bárkivel előfordulhatnak, pedig nem lenne szabad semmit megbánni sosem, mivel az önostorozás annyi más lelki problémát okoz, hogy egyszerűbb lenne elfogadni mindazt, amit az élet ad, és nem bántani senkinek saját magát sem!

Én húszévesen azért is szakítottam életem legnagyobb szerelmével, mert úgy éreztem, hogy nem lenne elég jó apa nekem, azzal együtt, hogy eszem ágában sem volt családot alapítani húszévesen, de bent valami tudatalatti megakadályozta, hogy felhőtlenül csak boldog legyek vele. Azóta már sok év telt el, én is külföldre is költöztem, sok más kapcsolatom is volt, épp most vagyok egy újabb sok éves után, gyerek egyikből sem lett, és negyvenpárévesen szerintem ez a vonat már el is ment nekem sajnos, pláne, ha a havimmal is rég nem találkoztam már, de az meg persze lehet a tápanyaghiányos étkezésem miatt és lelki frusztrációim miatt. Hogy megbántam-e, hogy szakítottam húszévesen azzal, akivel én magam sem akartam? Volt idő, hogy ezen rágtam magam, de rájöttem, hogy nem visz előre az önhibáztatás, de sőt, még kifejezetten hátráltat is, úgyhogy abbahagytam.

Édesapám állandó megjegyzése is szerintem nagyban predesztinált, mindig azt mondta erre a gyerek/nem gyerek témára, hogy egy nő két esetben képes bármire: ha gyereket akar vagy ha nem. Szerintem én erre reagálva is döntöttem úgy, hogy nem, mivel azóta, hogy olyanokkal voltam, akikről el tudtam képzelni, hogy jó apa lenne, védekezés nélkül éltem nemi életet, pontosan megadva a sorsnak az esélyt arra, hogy engem válasszon ki anyának, ami nem történt meg, és én ezt tudomásul veszem. Talán nem is nekem való az anyaság. Vagy ki tudja. Ezt dobta a gép. A lényeg, hogy soha nincs olyan, hogy teljesen biztos szerintem. Bár lehet, hogy vannak olyanok, akik éltek már át ilyen érzést.