Ha nem vagyok teljesen biztos, hogy akarom a babát mit tegyek?
Először is megkérek mindenkit, hogy mellőzze a lehordásokat, kárörvendést stb, nincs szükségem rájuk.
26 èves nő vagyok, 8 éve a párommal akivel tavaly házasodtunk össze. A kapcsolatom stabil, nem keresünk rosszul, egy ideális “hely” lenne egy gyereknek, De… èn eddig folyamatosan kerestem az utam, hogy milyen életet akarok élni, hogyan is képzelem el, milyen karriert szeretnék, mennyi mindent kipróbánék mèg, és még csak az sem tiszta, hogy hol akarunk élni. Jelenleg külföldön dolgozunk, eljöttünk saját házra gyűjteni. Már lenne is annyi, viszont ha gyerekem lesz ezt nem tudom majd folytatni, hisz folyton utazunk.
Az sem volt tiszta, hogy akarunk e gyereket. Mindig beszéltünk róla, de a bizonytalanság közös volt mindkettőnkben, elsősorban amiatt amilyen a mai világ, másrészt mert még ennyi minden kérdéses. Én néha eljátszottam a gondolattal, hogy milyen kisember lenne belőlünk, ha láttam egy aranyos babát és boldog szülőket elkapott egy meleg érzés, nèha azt éreztem vágyok rá, no meg régebb azt hajtogattam, hogy ha lesz én fiatal anyuka szeretnék lenni.
De közben az is vonzott, hogy gyermektelen független felnőttként éljem le az életem, akit nem köt le senki és semmi, aki ha gondol egyet eltud költözni, sokat utazni és szabad életet élni. Mindig e kettő között vacilláltam és most itt vagyok egy pozitív teszttel. Tudom, “így kellett, felelőtlen vagyok, szegény gyerek…”
Abból a néhai “de jó lenne fiatal anyukának lenni” érzésből jelenleg pánik van, azt sem tudom mit csináljak. Folyton azon agyalok hogy mi van ha nem ez a megfelelő idő, mèg nem állok készen, a ház sincs meg (lenne hol laknunk addig) lesz e elèg mentális erőm hozzá, vajon fel kell adnom a terveim miatta, tényleg ilyen életet akartam? Szóval az önfeledt boldogság helyett rendesen pánikolok és fogalmam sincs mi lenne a legjobb nekem, nekünk. Szégyellem de az is eszembe jutott, hogy ha ennyire bizonytalan vagyok akkor elkellene vetetni, de megszakadna a szívem közben.
Volt e valaki hasonlóan? Normális a kezdeti pánik, vagy valóban azt jelzi hogy nem lennék rà alkalmas? Sajnos nagyon sok olyat olvastam, ahol megbánták hogy vállaltak, nem szeretnék egy lenni közülük. A férjem örül, biztat és a családunk is nagyon szerető, ez mind rendben van csak èn nem 😢
válasza: válasza:Köszi a válaszokat! Az a gond annyira elkezdtem a problémákra koncentrálni hogy nem tudok elvonatkoztatni és arra gondolok, hogy most mèg dönthetek, eldönthetem milyen életet akarok valójában… de fogalmam sincs hogy ebbe belefér e egy gyerek mert jelenleg úgy fogom fel, mintha a világom vége lenne és közben szégyellem is. Kattog az agyam, hogy ha elvetetem megbánom-e vagy azt ha nem.
Talán ha 2-3 èv múlva jönne sokkal jobb lenne. Nem tudom hol telepedjünk le, szeretjük itt külföldön is de nehéz lenne egyből minden újdonság és segítség nélkül.
Ha tudnám hogy biztosra akartam volna gyereket lehet más lenne, de így… tudom ti nincs mit kezdjetek ezzel csak jól esik kiírni magamból.
válasza:Kedves kérdező, az első válaszoló nagyon jól mondja. Azokban is sok kérdés kavarog és negatív érzések is, aki nagyon vágyik gyerekre. Ez egy hatalmas változás, amire teljesen fel se lehet előre készülni, nincs visszaút, hatalmas felelősség, stb... Természetes, hogy megijedtel...
Viszont, ez az "most még donthetek" szerintem nem igaz. Akkor volt a kezedben a döntés, mielőtt megfogant. Hogy vigyázol, ne csússzon be véletlenül sem, ha ennyire nem vagy benne biztos.
Most már ott él és növekszik benned. Persze van lehetőség abirtuszra, de ne hidd, hogy azzal minden lezarul és visszatér a régi kerékvágásba. Egyrészt, a lelkiismereted hogy fog reagálni? Mert sokszor aki teljesen biztos az abortusban, utána évekig, évtizedekig marcangólja magát utólag... Plusz a férjed örül a babának... Persze a gyermeknevelessel járó teher nagyrészt az anya vállán van legtöbbször, de arra is fel kell készülni, hogy az abortusz a kapcsolatotok véget jelentené. Vagy a végének a kezdetét.
Sosem lesz teljesen ideális időpont.
Nagyot változik a gyermekkel a világ és már nem lesz sose ugyanilyen. De az nem azt jelenti, hogy nem lesz klassz. Jó. Szuper. Sok nehéz nap van, engem az első félév megviselt, pedig tervezett baba volt és nem is volt nehéz természetű baba... De főleg azért, mert szinte egyedül vagyok rá... Sokat számít a férj és a család támogatása, segítsége.
Bízom benne, hogy jó döntést tudsz majd hozni.
válasza:Ha véletlenül elmenne, akkor kezdj el védekezni.
Addig meg szedd össze magad, már ott van, érzi hogy mit érzel,a személyisége, az élete tőled függ, úgyhogy szedd össze magad.
Normális amúgy pánikolni, hiszen első gyerek, senki elképzelni sem tudja mi vár rá, de abortuszon gondolkodni durva.
válasza: válasza:Ha tényleg nem akartál volna gyereket, védekeztél volna rendesen. Ez az igazság.
Utazni, külföldön élni, kalandozni gyerekkel is lehet.
válasza:"Ha tudnám hogy biztosra akartam volna gyereket lehet más lenne"
Nem lenne más. 36 évesen ugyanezt éreztem pozitív teszttel a kezemben, pedig nagyon várt baba volt.
válasza: válasza:Amikor 19 évesen sajnos abortusz mellett döntöttem, hibáztam. Ész érveim voltak - fiatal voltam, egyejszakas kalandbol sikerult, nem lett volna támogatásom se...
eletem legnehezebb dontese volt. Probaltam eros maradni es nyugtatni magam.. de most igy 27 eves fejjel, visszacsinálnám az egészet. Iszonyatos lelkifájdalom gyötör.
Amikor lejátszotta az orvos a szivhangját ahogy dobogott bennem... ahogy élni akart.
Kerlek ne menj abortuszra! Ez a kisbaba téged választott. És benned növekszik. És mikor megszületik, rá jössz milyen jól is döntöttél..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!