Szeretnék gyereket, de félek belevágni?

Szeretnék kisbabát, mindig megbeszéljük a férjemmel, hogy na a következő hónaptól próbálkozunk, de mikor odaér a dolog, hogy együtt vagyunk és peteérés körül is vagyok,valamiért mindig "visszatáncolok". Néha már úgy érzem, hogy jobb lenne, ha csak váratlanul "becsúszna" (mivel egyébként megszakításosan védekezünk), akkor az élet kész tények elé állítana, és nem kellene úgymond vacilálnom, hogy csináljuk - ne csináljuk.

A környzetembe sokan terhesek vagy kisbabájuk, őket is mindig irigyléssel nézem, hogy de jó nekik, hogy volt bàtorságuk belevágni...

A férjem már többször viccelődött, hogy legközelebb nem veszi ki, még ha én kérem is, és lesz ami lesz, de nyilván nem tenné ezt meg a gyakorlatban.

Kicsit olyan érzés ez, mikor ott állsz, hogy leugorj egy repülőből ejtőernyővel, de a félelemtől nem mersz kiugrani :) Mindig csak azon kapom magam, hogy màr megint eltelt egy hónap és megint és én megint beijedtem, miközben szeretnék babát. És abból a repülőből már mindenki kiugrott legalább 2x, én még mindig az első ugrás előtti félelmem próbálom leküzdeni 😀

Biztos, hogy felmerült bennetek a kérdés, hogy mitől félek. Hát kb mindentől :D az ismeretlentől,terhességtől, az esetleges komplikációktól, a szüléstől, hogy megvàltozik az élet, betegségektől,mindentől... Egyébként az élet minden területén ilyen félős vagyok, kicsit szorongok,legyen szó bármiről.