Járt úgy vki hogy telt múlt az idő és csak nem szánta rá magát a kistesó témára és így nem lett több gyereke mert ahogy telt az idő egyre kevésbé vágyott belevágni?
Úgy gondoltuk, mikor olyan 1 éves lesz a nagyobbunk, elkezdünk próbálkozni hogy legyen tesó és ne legyen köztük nagy korkülönbség. Akkor nem került rá sor, most meg ahogy telik az idő csak halogatom, mindig van valami amit épp meg szeretnék várni még (munka, bölcsibe szoktatás, aztán megfelelő idejű munkaviszony hogy jó ellátást kapjak, aztán ovi stb.) Most meg már 4 éves a fiam és még mindig nem érzem megfelelőnek az időt. Már nem is lesz az? Mindig arra gondolok hogy rossz lesz e neki testvér nélkül, illetve hogy emiatt hogy legyen testvére "erőszakoljam" meg magam, mert gondolom az se véletlen hogy nem vágyom másik gyerekre.
Őszintén megmondva örülök hogy kicsit már nagyobb, balhé hiszti nélkül el lehet menni vele sok helyre már, közös programok amik egy örökmozgó vagy dackorszakos 2 évessel még abszolut nem mentek. Nem volt amúgy különösen rossz szülés élményem vagy a terhesség sem, persze voltak panaszok, aggódni valók de nem olyan extrém mértékben. Önzés a részemről ha nem vállalok másik gyereket, mert nem érzek rá elsöprő vágyat? Mikor gondolkozom ezen akkor arra jutok hogy ha már itt lenne a kicsi nyilván szeretném meg megváltozna az érzésem.
válasza:Itt sokféle szempont létezik, és a férjeddel nektek kell közösen megtalálni azt az utat, ami számotokra jó.
Hogy mi az "ideális korkülönbség" a gyerekek között, arra recept biztosan nincs, mert ami egy valaki elmond, hogy mennyire jó, ugyanarról más elmondja, hogy mennyire rossz tapasztalata van.
Nincs két egyforma család, sőt, egy családon belül is minden gyereknek más a pozíciója, nincs ugyanolyan helyzetben.
Amin biztosan érdemes elgondolkodni:
-hogyan fog megbirkózni a gyereked lelkileg, fizikailag és anyagilag azzal, ha ti a férjeddel öregek lesztek és ő egyedül van kettőtökre
-mit gondoltok a népességcsökkenésről Magyarországon/Európában
Ennél persze fontosabb lehet, hogy jelenleg hogyan éreztek. Jó tudni, hogy második/többedik gyerekkel az embernek sokkal több tapasztalata van, így biztosan máshogy kezeled már majd a dackorszakot is és mindent.
Amúgy meg sokszor előre nem kiszámítható semmi sem, sem egy, sem több gyerekkel.
Utolsó mondatoddal nagyon egyet értek, és mint három gyerekes csak biztatni tudlak:
"ha már itt lenne a kicsi nyilván szeretném meg megváltozna az érzésem."
Amúgy ismerek olyan családot, ahol 3 gyerek van, és 6 év van mindkétszer közöttük, az anyuka úgy érezte, egyszerre egy kisgyerekre tud figyelni, meg közben szeretett volna kicsit dolgozni is.
És olyan családot is, ahol szerettek volna sok gyereket, de csak nem jött a második, majd végül 16 évvel később váratlanul beköszönt. :o)
válasza:Nekem két gyerkőcöm van, a kisebbik 4 éves a nagyobbik 7.
Amikor visszamentem dolgozni, akkor úgy gondoltam, hogy életem ezen szakasza lezárult, és már nem lesz több gyermekünk.Annyira határozott volt az elképzelésem, hogy a pici ruhák közül sokat el is ajándékoztam.
Most meg ott tartunk férjemmel, hogy elhagytam a fogigátlót, és januártól próbálkozunk majd a harmadik babával.
És mindezt egy felfázás miatt, mikoris azt hittem terhes lehetek, de végülis nem voltam, csak felébredt bennem a vágy, hogy igen, én még szeretnék babázni.És szerintem csak akkor szabad vállalni, ha az ember vágyik rá, átjárja minden porcikáját ez az érzés.
Na ez az hogy nálam ez az első gyereknél se jött így hanem (elvileg nem volt peteérésem, nőgyógyász szerint is kb.20% esélyem volt spontán terhességre) végülis váratlanul köszöntött be, nem védekeztünk mert egyrészt már vagy 1 éve nem védekeztünk és nem lettem terhes emiatt az eltérés miatt, másrészt rendezett körülmények között éltünk (élünk) így nem okozott volna semmit ha babás leszek. És terhes is lettem, első sokk után már örültem neki és azóta is egy percre se gondolom hogy másképp kellett volna legyen.
Tehát nekem az elsöprő vágy nem volt meg valahogy sose voltunk így rajta a témán.
Barátnőm kérdezte múltkor hogy de nem vágyok egy kislányra a fiam mellé? De nem vágyom így kifejezetten. Viszont az is rossz érzéssel tölt el ha egyedül marad a fiam.
válasza:Én férjem is szeretné nagyon. Azért is ma fogalmazódott meg bennem ez hogy kiirom ide, mert ma reggel ismét megjött és ő olyan csalódott ilyenkor. (szülés után rendeződött a ciklusom így most már tudom nagyjából mikor van peteérés és olyankor védekezünk de szerintem ő titkon bízik benne hogy valahogy mégis sikerül mint a fiunknál anno hogy cikluson kívül lett).
Kislányra vágyik, de hát egyrészt semmi garancia rá hogy kislány lenne a másik amit írtam hogy én most olyan jól érzem magam olyan kiteljesedettnek végre van valami hosszútávú tervezés is az életünkben, nem úgy mint egy két éve hogy sose tudhattuk épp elmehetünk e ahova szeretnénk mert épp beteg lesz a gyerek vagy bal lábbal kel és végigordítja a napot (persze nem rosszaságból). 1 éve egy napot se volt beteg a bölcsi 1.évét pedig 2 hét bölcsi 2 hét otthon-így csináltuk. (szokásos).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!