Azért félek gyermeket vállalni, mert félek a betegségektől?

Biztos van az a szint és kétségbeesett tehetetlenség, hogy otthonba adják vagy lemondanak róla, de szerintem is gáz így hozzáállni. A te gyereked lesz, aki csak rád számíthat. És mi van, ha nem tökéletes, hol a határ? Ha rossz tanuló, asztmás vagy szemüveges, az belefér? Vagy ha olyasmi, ami nem látszik, de örökre végigkíséri (pl. cukorbetegség, autoimmun bélgyulladás)?

Gondold végig, hogy úgy akarod leélni az életed, hogy "mi lett volna ha", vagy kockáztatsz. De előre ezt neked senki nem fogja garantálni, ez nem az az irányítható műfaj, ahol reklamálni lehet.

7es vagyok: Én és párom 26 évesek vagyunk, a testvére 29 lesz most.

Mikor serdült, akkor többször kellett a pszichiátriára befektetni, mert nagyon agresszív lett - olyankor nehezen beállították a gyógyszereit (nem csak autista, hanem skizofrén is, szóval elég komplikált eset szegény). Most pár éve nem volt már olyan agresszív korszaka, de nehéz vele így is. Néha volt téma az otthon, de sajnálják, mert mikor jó hangulata van, olyankor tényleg olyan, mint egy óvodás gyerek. Meg hát csak a gyerekük... Viszont azt megbeszéltük, hogy ha a szülőkkel ne adj isten történik valami, akkor viszont otthonba kerülne, hogy ne nekünk kelljen tovább nevelni - bár a párom nem szeretné ezt a lehetőséget, de a szülők meg fogják írni végrendeletbe, hogy a párom ne tudja magára venni ezt a "terhet".

Mostanában amúgy jobb a helyzet, a kormány jobban támogatja őket, van egy napközi is,ahova be lehet "adni" pár órára, meg persze mi is felajánljuk, hogy segítünk felügyelni rá - plusz nagyobb városban biztos több lehetőség is lenne, de a mi városunkban csak ez a napközi foglalkozik a beteg gyerekekkel. De ha belegondolok, hogy már 20 évesen megszülte és 24 éves körül volt, mikor kiderült hogy miért másabb a gyerek... azóta pedig folyamatosan gondozni, felügyelni, elhelyezni,orvosokhoz hordani stb kell... nagyon sajnálom.

Biztos hogy ha gyerekvállaláson gondolkozunk majd, akkor genetikussal beszélnénk először. De egyelőre nincs tervben sem.

Én is így gondoltam egész életemben, hogyha beteg lenne, akkor biztis beadnám valahova, aztán előrehaladott endometriózis miatt nagyon kicsi esélye volt, hogy legyen baba, teljesen feladtam, később csoda történt nyilván nagyon ritka az ilyen... és van egy csodás 3 éves kislányom, és soha többet nem gondolok ilyen butaságra, hogy beadnám a gyerekemet, ha beteg lenne, 9hónapig a szíved alatt hordozol egy csodát, soha ne akard otthonba adni!!!!

Nekem egy kislányom lett, és valószínűleg több gyerekem nem lesz, de az anyaságnál szebb dolog nincs, mert bármilyen beteg a gyermeked nála jobban senki nem szeret!❤

Ha ezért szétmenne a családod, akkor nem vagytok elég összetartóak...

De ez teljesen a te döntésed, de nagyon kicsi esély van rá h beteg legyen, nem kell túlfélteni, esetleg ne vezess autót, ne dohányozz már most sem amikor tervezitek alkolol ugyanez, terhesvitaminok+egészséges életmód.

Nyugodt terhesség, szerető környezet->ezekkel minimalizálhatod a baba betegségének esélyeit...

39N

Ja az autóvezetést terhesen értem

13as

Figyelj szerintem mielott babat akartok mind a ketten vizsgaltassatok ki magatok! A-Zig! Utana ha minden rendben szedj vitaminokat ha lehet es a parodnak sincs ellenere o is szedjen!! HA majd mar terhes leszel, vannak kulonfele vizsgalatok amik elvegezhetok hogy beteg lesz e a baba avagy sem! Leginkabb maganuton erdemes ezeket megcsinaltatni de arra keszulj fel nem 1000ft lesz.

Amivel tudod tamogasd a szervezeted, es ne stresszelj! Ennel tobbet nem tudok neked sajnos mondani.

Es ne haragudj de meg ha mindent be is tartasz nincs kizarva hogy nem lesz beteg pl kesobb.

Nekem teljesen egeszseges terhessegem volt, es a lanyom 6 eves koraig nem volt komolyabban beteg!

Utana derult ki hogy vese daganatos lett 6 es fel evesen.

Megjartuk a poklok poklat de tul vagyunk rajta! Azota mar 13 eves es egeszseges! Ezt csak azert irtam le mert szerintem aki gyermeket vallal az tisztaban vele hogy nem csak akkor lehet sulyosabb betegsege amikor megszuletik hanem jo par ev mulva is!!! Ha te erre sem lelkileg sem fizikailag nem erzed magad keszen akkor szerintem egyenlore ne vallalj babat de ezt ugy is majd te dontod el.

Kedves Kérdező!

Én kizárólag(és ez tényleg csak elmélet,mert nincs testvére a gyerekemnek, és nem is lesz)akkor adnám intézetbe, ha már minden terápiát/csodaszert/fejlesztést kipróbáltunk,ÉS ha van egészséges testvére,akit bántalmaz ÉS agresszív tör zúz,és semmi sem használ.

És megszakadna a szívem,DE ha én a tőlem telhető mindent megtettem,akkor anyaként ezt kellene tennem.

A kisfiam autista gyanús,beszédfogyatékos,még 5 éves, nem lehet tudni mi lesz vele.És mivel nincs testvére a válaszom eleje csak elmélet.

És hidd el,hogy nem a gyerek állapota a nehéz, hanem a családdal/intézménnyel/társadalommal vívott harc.Semmi bajom, nem lenne,ha férjem is családként,egységként tekintene ránk,és kivenné a részét a mindennapokból.

Teljesen egyet értek az előttem szólókkal, ilyen felfogással gyermeket vállalni… szerintem inkább először magadban kellene megkeresni, hogy mi az, ami ennyire gátol téged, esetleg van-e valami múlt beli sérelmed, stb ami miatt rettegsz attól, hogy beteg lesz a babád!

16! Megkérdezhetem miből vettétek észre a vese daganatot?

Én is eléggé para mami vagyok és izgulok mindenen 😅

Ilyen felfogással ne legyen soha gyereked!! Mármint hogy otthonba adnád. Ezt egyébként csak most mondod…

De igazából, ezek szerint te nem is akarsz gyereket igazán. Aki akar az nem gondol ilyenre.

Ha terhes vagy és ott növekszik benned akkor minden átértékelődik.

De én azt mondom ne vállalj.