Par napja tudtam meg, hogy babát várok. Jovoheten megyek orvoshoz, de nagyon félek...mivan ha esetleg nem jó helyre ágyazodott be.. Nem növekszik, nincs szívverés es a többi dolog. Masnak is voltak ilyen félelmei? Ha igen, hogyan kezelte?

Nem volt ilyen félelmem.

Én úgy gondolom, aki ilyenekre gondol, az bevonzza.

Semmit nem tudsz tenni annak érdekében, hogy pl a méhen kívülit elkerüld. Vagy azt, hogy ne legyen szivhang.

Ezekkel caak feleslegesen stresszeled magad. Ne tedd!

Szerintem mindenkinek vannak ilyen félelmei. Nem nagyon tudsz ezzel mit kezdeni, bízol a legjobbakban. Elmész az orvoshoz, szeded a vitaminokat, ilyesmi, tehát ami rajtad múlik, azt megteszed, és elfogadod, hogy ez egy olyan dolog, amire semmi ráhatásod nincs.

És egyébként ehhez jobb, ha hozzászoksz. Most ettől félsz, hogy szívverés meg jó helyen van meg ilyenek, később azon, hogy úristen egy napja nem éreztem mozogni, most mi lesz, még később azon, hogy szuszog-e még a kiságyban, aztán hogy még nem ült fel, pedig már minden más korabeli a környéken ül, aztán hogy nem beszél, nem szobatiszta, jajj, csak ne legyenek gondjai az oviban a beilleszkedéssel, ugye lesznek barátai, az iskolában jól teljesít, istenem, gimiben ugye nem kezd el drogozni, a párkapcsolati élete rendben zajlik-e, istenem, már tudom, hogy próbálkoznak egy ideje, de még nem jön náluk a baba, ugye nem én rontottam el azzal, hogy terhesen nem csináltam vagy éppen csináltam valamit... :D Szóval érted, az anyaság a folyamatos aggodalom és félelem, hogy ugye minden rendben van-e és ugye minden rendben lesz-e. De meg kell tanulnod elengedni a gyeplőt, mert rengeteg mindenre (sőt, a legtöbb felsorolt dologra) nincs ráhatásod, és kénytelen vagy bízni benne, hogy ha te megteszel minden tőled telhetőt, az elég. Ha meg mégsem, az nem a te hibád és nem azért van, mert te valamit elrontottál.

Kitartást és boldog babavárást! :)

Igen, voltak ilyen félelmeim. Szerintem nem olyan ritka ez, és alapból nem szeretem bizonytalan dolgokba beleélni magam a csalódások elkerülése miatt. De az első vizsgálat után azért nagyrészt el tudtam őket engedni.

A bevonzásos ijesztgetés hülyeség. Ha baj van ne adj' Isten, akkor az nem emiatt lesz.

Viszont a ne stresszelj jó tanács, amennyire csak tudsz, próbálj lazítani. Nyugtasson meg az, hogy semmi jele annak, hogy bármi baj volna. Erre azért már lehet alapozni egy pozitívabb hozzáállást.

Kitartást kívánok!

Volt ilyen félelmem, de azért nem toltam túl. Lehet furán hangzik, de én igyekszem minden este kapcsolatot teremteni a babámmal. Lefekszem, becsukom a szemem, a hasamra teszem a kezem és beszélgetek magamban vele egy kicsit. Nekem ez pl. nagyon sokat segített a lelki kötődés kialakításában. És sokat segített az elején az ilyen gondolatok leküzdésében is.

Az első vizsgálat előtt pl. mindig "megbeszéltük", hogy tudom, hogy nagyon kicsi és még nehéz időszak ez neki, de döntsön úgy, ahogy neki a legjobb. Ha mennie kell, akkor menjen, csak annyit kérek, hogy ne szenvedtessen. Ha velem marad, akkor pedig fészkelje be magát egy jó kis helyre és növögessen szépen nagyra, mi boldogan várjuk. Félelmeim voltak, de valahol nagyon mélyen éreztem, hogy minden rendben. Így is lett. Az, hogy minden este "átbeszéltük" ezt, az valahogy mélyen tudatosította mégis azt is, hogy bárhogy is alakul, az úgy lesz rendben.

Szerintem ha valamikor, hát ilyenkor igazán fontos, hogy a nő hallgasson a legbensőbb megérzéseire, illetve bízzon, higgyen és reméljen.

egy vetélés és tobb terhesseget gátoló tényezo miatt persze hogy félek. Dokinál még nem voltam, majd 2 hét mulva, addigra toltom a 8. hetet.

Nehez kivárni, es néha hatalmába kerit a félelem, de azert legtobbszor sikerult pozitivan gondolkodnom, elhinnem , hogy minden rendebn lesz.

En Istent kérem, vigyázzon rá, hogy egeszsegesen novekedjen es 8 honap mulva egeszseges babának adjak életet. Nekem segit, ha Rá bizhatom magam, tovabba szoktam kerni, hogy segitsen ezt az idoszakot turelemmel viselni.