Menjek dokihoz vagy ne? Mert lelkileg ugy érzem, hogy már nem birom, majd jön, ha jönni akar a baba..

Szia.

Nekünk 11 hónap kellett,mire sikerült a baba.Barátnömnek 2 év.Növéremnek egyböl :)

Nem vagyunk egformák.

Èn is sokat agyaltam rajta,vettem a teszteket.Szinte minden nap szeretkeztünk,fennt tartottam a lábam de ne használt.

aztán elmentem dokihoz.Ö mondta minden ok.Na úgy döntöttem,majd jön ha akar.Es elsö hónapban sikerült.

10 hónapos kislány anyuka´ja.

Szia! Teljesen megértelek, és nagyon nehéz ez a dolog. Leírom az én történetemet! Mert sajnos nem vagy egyedül a lelki dolgokkal!

Én most jutottam el a mélypontra. PCOS-em van, júniban volt egy vetélésem, és most kezdtem clostit szedni. De a párommal sokat vitázunk, esténként sokat sírok h miért vagyok én ilyen szerencsétlen és miért nem lehet gyerekem...stb, de ezzel gerjesztem a feszültséget a páromban aki így nem is "tud" a szexben elélvezni (erre rájátszik még sok minden, nagyon fáradt estére..) és szerintem már nem is akar...azt mondja h ő nem egy gép vagy egy állat... és hogy nem kell szednem gyógyszert meg orvoshoz menni sem kell... na szóval ezért a lényeges napjaimat ki is hagytuk, akkor már ezért sírtam, hogy feleslegesen szedtem be a clostit, és a párom mondta hogy térjünk vissza erre tavasszal, addig ő is lenyugszik (DE én nem!!). És eljutottam arra a szintre hogy már úgy érzem nem is kell a gyerek, elegem van, feladtam! Nagyon fáj, de próbálok nem rá gondolni, már mikor beszedtem a clostit nem hőmérőztem, de mostmár ott tartok hogy már nekem nincs kedvem a szexhez...talán majd tavasszal.

Ebben a ciklusban amikor együtt voltunk nagy valószínűséggel nem akkor amikor a pé-m lett volna. Mert azt hiszem hogy a 17.napom körül van pém vagy ma a 18-on de mi a 11-12-en voltunk együtt és előtte megszakítással a fenti probléma miatt és a 15-en is így hogy nem jutottunk a végére. Szóval teljesen össze vagyok omolva lelkileg, a depresszió már pár hónapja rajtam van, főleg hogy egy barátnőm meg már 23 hetes... és mindíg meséli hogy ilyen a hasa meg milyet rúg a gyerek és hogy ezt vették meg azt látták...és látni őt, persze örülök h boldogok, csak akkor is fáj hogy én meg "meddő" vagyok és a párom sem úgy áll a dologhoz ahogy kéne, pedig szeretne babát...

Szóval ez az én kis történetem, de neked azt tanácsolom hogy szerintem pihenj és próbálj meg tudatosan nem a babára gondolni mert tuti akkor fog összejönni! Bár már 8 hónap az tényleg sok, és persze nem tudom milyen kezelést kapsz, mert ha clostit, azt kis pihi után is tudod folytatni.

Fel a fejjel! (hmm mondom én!) De minden rendben lesz! (Remélem)

Üdv! Zs.