Idővel elmúlnak a szüléssel kapcsolatos fóbiák?

én 27 éves vagyok, gyerekkoromtól tűfóbiás és szülésfóbiás. 9 év óta nagyon várom hogy elmúljon, de valamiért magától nem múlik el.

az biztos hogy mindennek van oka. mivel lelki probléma, a lélekben keresendő a megodás is:

nekem kiskoromban nem találták meg a vénámat, szétroncsolták a karom.

gyereket pedig a felelősségvállalás miatt sem akartam soha. kiépültek ilyen védekezőmechanizmusok bennem. de hogy hogy győzöm le, azt még nem tudom.

Mindenki tudja a frankót, s hp-nak tartja a nőt, aki fél, netán undorodik a szüléstől. Mert manapság a gyermek van az élet középpontjában - tehát nem ildomos a vele kapcsolatos dolgoktól félni, tartani, szeretni kell, imádni (a kakis pelust is, persze...) stb. A legjobban én azt szeretem, amikor férfi-pajtásék mondják el nekem, igazán nem értik, miért félek a szüléstől, hisz nincs mitől tartani. Azt mondanám az érintetteknek, hogy nem azt kérem értsenek egyet, hanem, hogy értsenek meg.

Amúgy, nem tudom a kérdésedre a választ - mármint arra, hogy elmúlik-e. Lehet a hozzászólásom nem oszt, nem szoroz már - de ne vagy egyedül, sajnos ezzel a problémával. Én rengeteget küzdök vele - próbálok együtt élni a félelemmel, ami bennem van a szüléssel kapcsolatosan. Nem tudok gyereket vállalni. Néhány hónapja késett a mensim néhány napot és pánikba estem, pedig amúgy higgadt vagyok. Akik ebből azt akarják kiolvasni, hogy nem szeretem a gyermeket, tévednek. És nem vagyok beteg, orvoshoz nem megyek - amint azt egy korábbi hozzászóló leleményesen ajánlotta. Terápiás csoportba viszont igen - sokat vártam, hogy elmúljon a félelmem, de nem lett megnyugtató a viszonyulási módom ez előtt a folyamat előtt. S igaz, se pszichológus, se csoport nem tudja megoldani a problémát - mert az embernek magának kell ezt megtennie. Feltéve, ha tudja mi a probléma. Én most keresem ezen kimondhatatlanul nagy félelem gyökerét, hogy dolgozni tudjak vele, s majd nemsokára gyermeket tudjak vállalni.