Mit tanácsoltok, hogy leküzdjem a terhességgel illetve a szüléssel kapcsolatos félelmeimet?

Szia!

Mitől, illetve miktől félsz?

A félelem leggyakoribb oka a tájékozatlanság, az ismeretlen, a félelemre a legjobb gyógyír a tudás, a tájékozottság. Tudj meg minél többet a terhességről, a szülésről, főleg ezek JÓ oldalairól.

Én szívesen böngészek itt a születéstörténetek között: [link] Hátha neked is használ.

A szülésre pedig javaslom Ina May Gaskin: Útmutató a szüléshez című kiváló könyvét. Ebben is van rengeteg pozitív születéstörténet, és az egész könyv nagymértékben segít legyőzni a szüléstől való félelmet - egyszerűen azzal, hogy megerősít abban: a női testet arra találták ki, hogy TUDJON SZÜLNI.

Szia! Ne parázz:) nagyon csodáálatos és szép dolog a babavárás:) Próbáld meg azt, hgoy kiválasztasz egy kellemes zenét, valami lassút, és a zenehallgatás alatt csak arra gondolsz, ami jó érzéssel tölt el.

Értem ez alatt, hogy simized a nagy pocidat, igaziból is megteheted, persze hozzáképzelheted, hogy nagy:) és hogy egy élet mocorog benned, egy szivecske dobog a pocidban.

Képzeld el, hogy magadhoz öleled, amikor megszületett:) (köztes részeket nyugodtan hagyd ki)

Játssz el a gondolattal, hogy miket fogtok csinálni egész nap, hogy megszoptatod, ha éhes, ha nagyobb kimentek a játszótérre hintázni... stb.

A szülésen ne parázz addig amíg el nem jön:DDD én ezt választottam:) meg azt, hogy megfogadtam, hogy mihelyst megszületik a kisfiam, onnantól letojom mindenki hülyeségét, és bízni fogok az anyai ösztönömben. Ezidáig bejött mindig:)

De a legjobb, ha csak arra gondolsz milyen jó lesz minden:) Egy új családtag érkezik,mindenki boldog, sok gratuláció:) Én hónapokkal előtte már elképzeltem, hogy ott van a pocimban a baba, igaz nekem egy meddőséggel is szembe kellett néznem, emiatt csináltam ilyen "gyakorlatokat".

Amikor meg pánikoltam, hogy mi lesz bébivel- mert nem volt teljesen egyszerű a babavárás- nagyon féltettem a görcsölésekkor, akkor meg csak arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy még a hasamban van, mennyire szeretem őt már most. Semmi másra:) Meg arra, hogy még x hónapig bent is marad, ugye az is fontos, hogy elegendő ideig maradjon a pociban:)

remélem segítettem:))

Ja, és még annyit, hogy én minden gondjával bajával imádtam az egészet:) akkor is, utólag is, és remélem még egyszer megadatik, hogy átélhessem újra az egészet:)

(előző is én voltam)

Szia!

A 2. válaszoló voltam (aki kérdezett :))

Nyilván Te nem vagy és nem leszel olyan helyzetben, mint én, de előrebocsátanám, hogy a kisfiam apja, amikor megtudta, hogy várandós vagyok, lelépett. Szóval tudom, mi a magány, és az, hogy egyedül kell megoldani dolgokat.

Mégis, a 9 hónap és az utána következő évek (a kisfiam lassan 4 éves lesz) miatt igazán boldognak érzem magam - egyszerűen azért, mert átéltem, és mert velem van a kisfiam. Ez egy olyan dolog (a várandósság és az anyaság), amiről hiába nézel filmet, hiába mesélik el mások (bár én a tapasztalatcsere nagy híve vagyok :)) - ezt át kell élni, hogy fogalmad legyen róla. Szóval ebben hasonlít pl. a bázisugrásra, de abban már nem, hogy ott tényleg egyedül rajtad áll mineden. Várandósként/ anyaként pedig melletted van: védőnő, orvosod, férjed, tesóid, gondolom, barátnőid... és van időd. Ne most gondolkodj még a szülésen -a 9 hónap alatt nem csak a baba növekszik, és fejlődik benned, Te is felkészülsz fokozatosan a szülésre.

És amikor az ultrahangon megátod majd a babódat, mikor érzed, hogy megmozdul (18-20. hét körül) onnantól fogva már egészen valóságosnak fogod látni, és ettől rengeteg erőt kapsz. (velem így történt).

Ha elfogadsz egy őszinte jótanácsot, s mindig a legrosszabbra gondolást próbáld abbahagyni; biztos hallottál már az önmagát beteljesítő jóslatról... ez később is hasznos lesz - a folyton túlzottan aggódó, mindnetől óvó szülők gyermekeivel mindig történik valami...

Nem állítom, hogy anyának lenni mindig könnyű, de azt igen, hogy a legszebb dolog az életemben, hogy anya vagyok.