Hisztek abban, hogy akkor jön össze a baba, amikor "nem feszül rá" az ember?

Mondjuk, hogy hiszek benne, minden bizonnyal van némi valóságalapja. Nagyon sok olyan esetről hallottam (ismeretségi körben is volt), hogy évek óta próbálkoztak, ráfeszültek és sehogy nem jött össze, még mesterséges úton sem. Végül továbbléptek és az örökbefogadást választották. Nem sokkal később megfogant a saját baba.

Egyértelműen nem lehet igaz mindenkire, hiszen lehetnek olyan euü. problémák, amik nyilván nem oldhatók fel, ilyenre is ismerek példát, ott szerencsére a sokadik lombik sikeres volt (ráadásul rögtön triplán).

Szóval ez is olyan dolog, amiben nem lehet általánosítani.

Én nem hiszek abban, hogy ez ilyen általános érvényű igazság. Estek már teherbe olyanok is akik rágörcsöltek és az "elengedés" sem jelent automatikus sikert.

Viszont nekem 8 hónap alatt jött össze a baba. Ezalatt én éltem az életem, szeretkeztem amikor kedvem támadt, nem álltam neki tesztelni feleslgesen, nem keseredtem el, ha megjött, stb. Olyan volt, mint mielőtt babát terveztünk.

Ha viszont ezt a 8 hónapot idegeskedéssel, hőmérőzéssel, ovutesztekkel, korai tszteléssel töltöttem volna, tuti beleőrülök.

Nem feltétlenül azért javaslom a "nem rágörcslést" mert attól jobban összejön, de segíteni biztosan nem fog és nem érdemes ekkora stresszben élni az életed.