33 éves vagyok, házas. Nagyon szeretnék babát, de az eszemmel tudom, hogy nem kellene, mert nem állunk úgy anyagilag. Mit tegyek?

Hát nem tudom... lehet hogy én vagyok túl óvatos, de én nem mernék bevállalni babát, a teljes anyagi kilátástalanság és csőd szélén. Nem arról van szó, hogy minden hülye luxust meg akarok venni a babának,mert erről szó sincs és az sem megoldás, hogy ha kettőnek jut enni, akkor jut a harmadiknak. De pl meg tudnád venni a babádnak a pneumoc. oltást, ami 30 E körül van? Mi lesz ha nem bírjátok a számlákat fizetni? Kidobnak az albérletből, keresni másikat.. áhhh

Valaki írta, hogy vegyetek fel hitelt, hát eszedbe ne jusson. Bár valószínű nem is kapnátok. Ne haragudj, nem bántásképpen írtam. EGyébiránt megértem a gondod, én 28 éves jogász vagyok, két nyelvvizsgával, természetesen nincs munkám, egy kis cég könyvelésén dolgozgatom, saját házra, kocsira, neadjisten nyaralásra kilátásunk sincs. És én azért legalább öt évet szeretnék dolgozni teherbeesés előtt. Én rengeteg ilyen negatív példát láttam , mert néhány hónapot gyámhatóságon is dolgoztam, hát borzasztó dolgokat okoz az anyagi kilátástalanság a kisgyerekes, csecsemős családoknál. Az nem igaz, hogy csak a vágyódás, a szeretet, és a törődés kell a babához. Mondjuk ebből a válaszból nem lettél okosabb, mert vágyni ugyanúgy fogsz rá, maximum vigasztalni tudlak, és biztosítani, hogy együttérzek veled. Fontos a pozitív hozzáállás, és higgy benne ,hogy gyorsan kilábaltok a válságból, és hamarosan babázhatsz.

Én úgy gondolom, hogy bár tényleg a családok az anyagi csőd szélén állnak, és be kell látnunk, hogy azt sem tudjuk megmondani, hogy mikor lesz jobb egy kicsit is, de egy életet kaptunk, amit nem ronthatunk el csak azért mert 40-50-60 éves örökséget hordozunk a hátunkon, mi magyarok...

Az a nő, aki megérzi, hogy az anyaság a hivatása, és a férfi, aki megérzi, hogy családapának született, ott a boldogságot a szerelem gyümölcse hozza el.

Ehhez kell egy minimum megélhetés, és némi intelligencia, hogy be tudjuk osztani azt a kevés pénzt. Jah, és szeretet a gyermeknek. ennyi.

Ezért, mi úgy döntöttünk 11 hónapja, hogy belevágunk. Én most diplomázom, még nem dolgozom, a férjem dolgozik, év elején vettünk egy házikót, aminek a 40e ft-os törlesztője a válság miatt 75e-re ugrott, minden hónapban kijövünk a hitelkártyával mínusz 20e ft-ra, és azt mondom, boldogan várjuk Őt, hogy végre megfoganjon!!

Nem érzünk frusztráltságot egyáltalán, tele vagyunk praktikus tervekkel, mindent használtan veszünk majd, már néztünk is neten szuperjó oldalakat, ahol majd megrendeljük, licitálunk, megvesszük...

Ha okosan csináljátok, meg lehet csinálni!

Mindene soha nem lesz meg, de nekem sem volt meg, és mégis boldog vagyok, és voltam gyerekként is.

Legalább értékelni fogja a hegyet, a felhőt, a vonatot, a falevelet, a földigilisztát!

A nevelés nem arról szól, hogy mindent megadjunk neki, hanem arról, hogy olyan embert faragjunk belőle, akit aztán, ha itt az ideje, nyugodt szívvel engedhessünk el, de ugyanakkor bizalmunklegyen benne!

Nagyon sok békét és sikert kívánok a döntésetekhez!

Én azt gondolom, 1-2 ciklus, és bele is fogtok. :-)

"25éves vagyok,5éve férjnél mi is vártunk arra,hogy minden rendeződjön,legyen lakásunk stb. ...Ez éven elezdtük a babaprojektet,de eddig sikertelenül és ilyenkor teszem fel magamnak a kérdést mért kellett eddig várnunk."

Ezt mintha én írtam volna :( Remélem, mindkettőnknek hamarosan sikerül!

A kérdezőnek: Szerintem se várj, mert tökéletes a helyzet úgyse lesz, az idő meg csak telik.

Ja, és aki írta, ha a kölcsönök, stb ellenére bevállalta a babát, annak szívből gratulálok!