Ha a himivarsejt és a petesejt találkozik?

Ha találkoznak, akkor baba lesz

Ha meg nem áll a fejlődésben.

Az a baj, hogy nem minden aktus után találkoznak...

A múltkor néztem egy dokumentum filmet erről.

Ott azt mondták hogy a petesejt szó szerint válogat a hímivarsejtek között,hogy melyiket engedi be :) genetikai alapon. A tökéletes hímivarsejt kell neki :) milyen meglepő hogy itt is a nő választ :))

Egyébként szerintem amikor nem lesz megtermékenyülés akkor sajnos nagyrészt nem is találkoznak..mondjuk rossz időzítés miatt. Vagy mert egyik hímivarsejt sem éri el a petesejtet.

A terhességek igen nagy százaléka megszakad még az első hetekben, amiről az anya nem is tud, mert a normál menstruációval együtt távozik a megtermékenyített petesejt. Az ugyanis kevés, hogy megtermékenyüljön. Egyrészt amikor találkozik a petevezetőben a spermium és a petesejt (ha egyáltalán találkoznak és megtörténik a megtermékenyülés, mert sok esetben már itt elbukik a dolog), akkor a (most már) zigóta elkezd őrült módjára osztódni, itt bármi gikszer történhet, bármi hiba, genetikai rendellenesség, összeférhetetlenség, bármi miatt egyszerűen megszakad a folyamat, kilökődik a normál menstruációval, mintha mi sem történt volna. És még csak a petevezetőben vagyunk, a méhig el sem jutottunk. Ha az első 3 napban, amíg a zigóta végiggördül a petevezetőn, nincs is baj, végül eljut a méhbe a - most már - szedercsíra állapotban lévő kis képződmény, akkor ott a beágyazódás kérdése. Elég vastag (nem túl vastag)-e a méhfal, nem túl kemény, nem túl puha, megfelelő-e a vérellátottsága, ilyenek. Simán van olyan, hogy nem tud (jól) beágyazódni, ezért szintén, a normál menstruációval kilökődik a sejtcsomó, észre se veszed, hogy bármi elkezdődött. Ha nincs baj az osztódásnál sem, a beágyazódás is sikeres volt, akkor is még lehetnek gikszerek. A kezdeti időszakban az embrió termeli a progeszteront, de azért nem kis szüksége van támogatásra az anyai szervezet részéről, ha a nő hormonjaival valami nem stimmel, valami egyensúlytalanság van valahol (és nem is csak a nemi hormonokra kell itt gondolni, egy cukorbetegség vagy egy pajzsmirigy-alulműködés esetén is simán vannak ilyen eltérések), az is negatívan hathat a sejtek életben tartására, simán lehet, hogy egyszerűen nem tudja fenntartani a hormonrendszer a terhességet, és akkor meg azért szakad meg a folyamat- szintén, még mindig az első hónapban tartunk, vagyis a normál menstruációval távozik az embrió, észre sem veszed, hogy valami történt.

A későbbiek során is millió meg egy probléma merülhet fel- genetikai rendellenességek, bármi betegség előjele, a szervezet nem lacafacázik, ha valami gond van, megszakítja a folyamatot. Az első 12 hete a terhességnek a mindent vagy semmit elvet követi, ha bármi apró eltérést észlel a nő teste, azonnal berekeszti a folytatást. Emberek esetében nagyon nagy energiabefektetés egy terhesség és utána az utódgondozás, túl nagy a rizikó, egyszerűen az evolúció arra törekszik, hogy minél biztosabbra menjen. És még így is mennyi sok beteg gyerek születik, akiktől végül túl hamar kell elköszönnie a szüleiknek :(