Teherbeestem a barátomtól. Mit tegyek?

És a végére még annyit, hogy sajnos szomorú, hogy 22 évesen több élettapasztalattal rendelkezem, mint egy jóval idősebb.

Azt meg hogy felcsinaltattam magam? Hm, a gyerek tervezett volt, és még csak meg se bántam egy percet sem :)

Miért akartam gyereket? Mert nekem ez a vágyam és a legnagyobb boldogságom az életben ❤

Összekevertek azzal, aki anyuciékhoz dobja :)

3 évig laktam anyáméktól külön a volt párommal ketten. 4 éves kapcsolatból van.

22-es.

Te előre látó vagy, hogy egy 4 éves kapcsolat után tudd, hogy terhes leszel és fél időnél elhagynak? 🤔

Leirtam szerintem, a terv nem ez volt, közel sem. Hagy ne fejtsem ki.

Az, hogy náluk vagyok ÁTMENETI ÁLLAPOT. mert nem tervezek életem végéig itt lenni.

Sajnos értelmezésed nulla. Nem is értem, hogy akik a saját igazukat fujják, azokkal miért állok le vitatkozni.

Remélem nem ilyen anya vagy, aki az ajtón nem engedné be az elhagyott, terhes lányát 😔

Nekem valami hasonló a sztorim. Bár idősebb voltam, 18 éves. Terhes lettem, bár én első körben anyukámnak szóltam. Leultunk, elmondta nagy vonalakban mivel jár a gyerek. Beszéltem akkori párommal. Ő ellenezte a gyerek megtartását, pontosabban azt mondta vagy ő és abortusz vagy sose látjuk egymást. Szóval elkuldtem a pics ba.

Otthon még egy két hétig forgolodtam mi legyen, elinditottam az abortusz kérelmet, de közben anyuval és apuval is elég sokat beszélgettem, mi lenne ha megtartanán, de igazából nekem az volt az ellenérv, hogy nem akartam, anyuék éjszaka a hosszú műszak után még gyerek orditast hallgassanak, és az érettségi előtt álltam éppen, nem tudtam volna tanulni, stb. A szüleim nem befolyásolták a döntésem, de biztosítottak arról, ha nem akarom elvetetni, ők támogatnak mindenben.

Végül én megtartottam, az iskolából kiiratkoztam, a terhesség alatt elmentem mekibe dolgozni. Kb annyi pénz jött össze, hogy a baba dolgait egyedül meg tudtam venni. Igaz használt volt a java, de jó állapotuak.

Amíg pici volt, leérettsegiztem. Akkor tanultam ha ő aludt, ami éjszakát jelentett, napi 2 órát aludtam maximum, nagyon kész voltam..

Hétköznap napi 4 órát nagymamám vigyázott rá, mert takarítást vállaltam, hétvégén anyu vigyázott rá, amíg a takaritasbol bejott pénzből elmentem vezetni tanulni.

Amikor 2 éves lett bölcsibe adtam én pedig jelentkeztem főiskolára, levelezore. Akkor már 2 éve az ment, hogy nem aludtam, nem baratnoztem, nem szórakoztam, vagy a gyerekkel voltam, vagy dolgoztam, vagy tanultam. Éjszaka, nappal. Nem álltam meg egy percre se.

Végül elvegeztem a főiskolát, már külön is élünk a szüleimtől egyébként de koránt sem volt egyszerű, gyakran pl elajultam a fáradtságtol, nem egyszerű, főleg egyedül, főleg ilyen fiatalon...

Nem biztatlak a megtartására, de ha van benned akarat és kitartás gyerek mellett is sikerül karriert építeni.

Szórakozni mondjuk nem nagyon lehet mellette.

81%os. nem az a lényeg hogy mi van ott ahol vagy, ahanem hogy abból mit szereztél te?

tudod a normális emberek mosnak, főznek, takarítanak, bankba járnak meg postára...gyereket is nevelnek és dolgoznak is. szerencsétlen gyerek.. :(

Az a baj, hogy 17 évesen te egyáltalán nem látod még át, hogy az amit a párod ajánl nem támogatás. Mondták már előttem egy páran de aki 34 évesen partnernek tart egy 17 évest attól távol áll minden ami felelősség vagy érett gondolkodás. A párod ott fog hagyni amikor szembesül a gyerekkel járó felelősséggel.

Ha meg nem fog otthagyni akkor ott maradsz teljes függésben. Úgy, hogy egy kiló kenyeret nem fogsz tudni venni. Szép és jó, hogy van ellenpélda, ezerből egy aki gyerek mellett tudott valamit kihozni az életéből. De a többi 999 pontosan olyan lesz mint a 15.-ös. Aki egész életében másoktól függ és semmit nem ér el az életben. Szerintem nem tudod elképzelni milyen teljes anyagi függésben élni egy rossz kapcsolatban. Akkora korkülönbség van közöttetek amivel ez nem fog működni. Ott fogsz maradni végzettség, munka, pénz nélkül egy gyerekkel a nyakadban.