Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Teherbeesés » Ki mióta próbálkozik a babával...

Ki mióta próbálkozik a babával? Hogy bírjátok?

Figyelt kérdés

Én októberben hagytam abba a fogamzásgátló szedését, azóta próbálkozunk sikertelenül. Hétfőre nem vártam volna, de ma már volt egy kis barna folt a tisztaságin. A cikkusom nem óramű pontosságú és volt olyan ciklusom is amikor nem volt ovulációm. Már hónapok óta szedek mindenféle vitamint, teákat iszok stb de teljesen feleslegesen. Ovu tesztelek már régóta és 2 hónapja már a peteérésem is követve van ultrahangal.

Kivizsgáltatni magam májusban akartam elkezdeni, de sajnos a mostani helyzetben ez szerintem nem lesz lehetséges.

Nagyon szomorú vagyok, tudom hogy még nem próbálkozunk olyan régóta, de a ciklusom nem tökéletes és a lelkem mélyén érzem hogy spontán nem leszek terhes.


2020. ápr. 9. 10:41
1 2
 1/15 anonim ***** válasza:

Én pont egy éve hagytam abba a fogamzásgátlót, elég nehezen állt be a cikusom, de úgy tűnik azért pár hónapja már nagyjából rendben van. Avivázom, szedek vitaminokat, myo-inozitolt, sajna eddig semmi :( voltam vérvételen, a progeszteronom alacsony, most hasznalok krémet, meg lett volna clostys uh-os peteérés követés, de a helyzet miatt csúszik. Tegnap kellett volna megjönnie, de még semmi és előtte 2 napig barnázni szoktam, most az sincs, lehet a progi krém miatt..de a teszttel még várok, mert már rendegeteg negatívat láttam és nagyon rossz érzés...amúgy most úgy is vagyok vele, hogy ebben az időszakban valószínű szerencsésebb lenne, ha még nem jönne a baba, a sorsra bízzuk, de én is úgy érzem, hogy orvosi segítség nélkül nem fog összejönni :/

Szóval teljesen megértelek, de minden hónapban van remény :)

2020. ápr. 9. 10:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 anonim ***** válasza:
93%
Januárban múlt 2 éve, hogy abbahagytuk a védekezést. Márciusra lett meg minden eredményünk, akkor mentünk volna vissza a meddőségi központba. Most talán nyáron mehetünk legközelebb, de ismét kell majd vizsgálatokat végezni, hogy legyenek friss eredményeink. Nem tudom mi lesz, de szerencsére most "pont lesz.rom" szakaszban vagyok. Ez még eltart pár hétig, aztán jön a kétségbeesés szakasza, amikor minden alkalommal sírok, amikor belegondolok, hogy nem lehet gyermekünk... Ez az állandó körforgás tart nálam már másfél éve. Párom is nehezen bírja, de ő kevésbé mutatja, tartja bennem a lelket.
2020. ápr. 9. 10:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/15 anonim ***** válasza:

Bár nekem már van babám, de közel 1 év volt.


Sokszor barnáztam, alacsony volt a progeszteronom, tsh-m kicsit magas.

Nem nagyon volt peteérésem sem.


Egyebkent én is azt éreztem nem fog sikerülni a baba, valahogy nem éreztem magam egészségesnek. Ezután kezdtem el kicsit idafigyelni magamra.

Végül egyik uh-n látott a doki egy 18 mm-s tuszot és sikerült. Kaptam progi pótlást stb.


Nekem a heti 5x torna, kicsit egészségesebb étkezés és D-vitamin, szelén és barátcserje szedés segített szerintem.

2020. ápr. 9. 11:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 anonim ***** válasza:

Nekem is van már babám, nem is olyan kicsi hamarosan 3 éves :)


De mi 7 évet vártunk rá. Kész lelki hullámvasút volt. Ráadásul nem rohantunk orvoshoz sem, egyrészt ráértünk, másrészt látszólag teljesen jól működő ciklusom volt. Végül kiderült a pajzsmirigy és IR probléma, fene se gondolta volna. Pajzsmirigyre egy vetélés után derült fény (5év után lettem először terhes) ekkor kezdtem magán úton vizsgálatokba. Kaptam gyógyszert, sőt két hónap clostyn is átestem, mert a vetélés után nem volt peteérésem. Végül mikor az IR is kiderül rá majdnem másfél évre, arra is kaptam gyógyszert és harmadik hónapban az endokrinológushoz már pozitív teszttel érkeztem. Kicsit sajnálom, hogy évekkel hamarabb nem kezdtem el a vizsgálatokat, de annak ellenére is, hogy ráérősek voltunk nagyon megviselt a sok sikertelenség és főleg, hogy körülöttem sorban váltak szülővé a barátok és ismerősök. Az még jobban zavart, hogy mi milyen régóta szeretnénk és volt akinek véletlen jött, a legtöbbnek meg hamar sikerült.


Egy hajtott előre, hogy egyszer akkor is anyuka leszek. Van méhem, van petém, a páromnak sem volt hatalmas baja. Mai világban legrosszabb esetben lombikkal lett volna sikerünk, így ez nagyon vitt magával :) Bár szerencsére semmilyen orvosi beavatkozásra nem volt szükség. És összességében, ha egyből mentem volna dokihoz, nem 7 év hanem mondjuk csak 6 hónap lett volna a siker.


Sok sikert kívánok nektek, megéri a kitartás :) Nem szabad feladni, így vagy úgy szülők lesztek! Ezt sose feledd :)

2020. ápr. 9. 11:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/15 anonim ***** válasza:
Nekem is van babám,4 honapos.Viszont ezt 4 év és 3 vetélés előzte meg.Borzalmas volt.A végén már nem érdekelt,lesz,lesz,ha nem,nem.Sokat utaztunk jöttünk,mentunk,dolgoztunk.Akkor jött össze.A fél év semmi.Legyél türelmes.
2020. ápr. 9. 12:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 anonim ***** válasza:
40%
Jaa és az utolsó mondatodat felejcsd el!Én végig tudtam h.lesz babánk és sikerülni fog!Ez a negatív hozzá állás nem a legjobb!
2020. ápr. 9. 12:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/15 anonim ***** válasza:
5 hónapja várjuk a csodát. Harmadik baba lesz, az elsőre 6 évet vártunk, a második jött azonnal. Mi végig úgy álltunk hozzá az első előtt is, hogy lesz babánk, biztosan, csak nem tudjuk, mikor. Most is így vagyunk vele. Jó lenne, ha nem lenne túl nagy korkülönbség köztük, emiatt kicsit szomorkodom, amikor megjön, de abban biztos vagyok, hogy nem hiába vettünk 4 hálószobás házat, meg fogjuk tölteni azokat a szobájat. 😊
2020. ápr. 9. 12:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 anonim ***** válasza:
78%
Lányok!Minden tiszteletem a tiétek, hogy ilyen sok és hosszú próbálkozás után sem adjátok fel! Számomra hihetetlenül erősek vagytok! Én elvesztettem a gyermekeimet születésük után, de szerencsére nem kellett ilyen komoly küzdelmeket vívnunk, hogy újra várandós legyek...de az a 3-4 próbálkozós hónap amikor csak a negatív teszt volt a kezemben az pokoli volt. Ilyenkor belegondolok, hogy vannak akik ezt évekig csinálják! Szívből kívánom mindegyikőtöknek, hogy átélhessétek a várandósság csodáját?
2020. ápr. 9. 14:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/15 anonim ***** válasza:

Szia! Én is kb. úgy hagytam abba a fogamzásgátlót, ahogy te, ez lesz az 5. ciklus védekezés nélkül, nincs még gyerekünk. Nemrég volt peteérésem, reménykedem, hogy most sikerül, mindketten nagyon vágyunk a babára.


Próbálok a lehető legpozitívabban hozzáállni, "nem gondolni rá" (persze ezt lehetetlen teljesen kizárni), bár néha elveszítem a lelkesedésem és jönnek a negatív gondolatok, főleg, hogy a környezetemben bárki, aki mostanában teherbe esett, boldogan újságolta (úgy, hogy még csak nem is kérdeztem rá), hogy szinte az első adandó alkalommal sikerült nekik. És én ennek őszintén tudok örülni, csak ilyenkor érzem, hogy akaratlanul is nő bennem belül a feszültség, hogy minden rendben van-e velem/velünk.


Nekem korábban, babatervezés előtt kiderült még egy kis eltérés a TSH hormonnál, de már akkor voltam endokrinológusnál és kaptam is rá gyógyszert, a többi értékemmel nincs gond, a pajzsmirigy UH-n is mindent rendben találtak. Folsavat, D-vitamint, egyéb multivitamint is szedek hónapok óta és elég változatosan is étkezem. Férjem is elment a biztonság kedvéért egy kivizsgálásra, minden értéke a normál tartományon belül van. Elvileg idősek sem vagyunk (én 28, férjem 29), úgyhogy marad a türelem. Ovutesztet kb. a 2-3. ciklus óta használok.

2020. ápr. 9. 14:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/15 A kérdező kommentje:

Jajj utolsó, mi mennyi mindenben hasonlítunk! :) Nekem is TSH gondjaim voltak korábban, kaptam én is gyógyszert. Én 29 a férjem 28 éves. Én is a 2-3. ciklus óta ovutesztelek. És hát a koromból adódóan nekem is rengeteg ismerősöm lett mostanában terhes. Tök jó, hogy te őszintén tudsz nekik örülni,én nem sajnos :( Szégyellem is magam miatta (de természetesen nem kívánok nekik rosszat, nem így értettem). Igaz, hogy csak fél éve próbálkozunk, de már sokkal de sokkal régebb óta vágyom babára, csak a körülmények most lettek megfelelőek.


Mindenkinek köszönöm a válaszokat, jó volt olvasni, hogy élte/éli meg ezt az időszakot.

Engem is sokszor elragad a csalódottság, néha meg remény, vannak hullámvölgyeim. Számomra ami a legnehezebb ebben, a tudat, hogy talán valami baj van velem, emiatt aztán hiába próbálkozunk, magától nem fog sikerülni. Úgy érzem, ez csak elvesztegetett idő és most meg vagyok fosztva attól a lehetőségtől, hogy fény derüljön az esetleges problémákra. A másik ami szinte elviselhetetlen, a férjem arcára nézni és látni a csalódottságot és a szomorúságot, hogy már megint nem sikerült :( Ő már az elején is azt hitte, hogy 1-2 hónap és sikerül, hiába mondtam neki, hogy nem úgy megy az. És ugye a tudat, hogy nincs még egyetlen gyermekünk sem... :(


Mindenkinek köszönöm mégegyszer a válaszokat! Akinek már sikerült annak szívből gratulálok, aki még próbálkozik, annak pedig kitartást és kívánom, hogy minél hamarabb babázhassanak!

2020. ápr. 9. 17:27
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!