Hogy viseltétek a hónapról hónapra történő kudarcot?
Kérem, aki kötekedni jött lépjen vissza, köszönöm!
Lassan 2 éve, hogy nem jön a tesó össze. Egyre rosszabbúl viselem el. Persze akad könnyebb és nehezebb hónap is. Most fogjuk kezdeni a kivizsgálást. Az első gyermekünk 3 hónap alatt beköszöntött. A doki ezért húzta, hogy hátha nem kell segítség. Teljesen kivagyok. Nem gondolok rá hónap közbe, nem ovuzok, nem hőmérőzök, amikor jól esik együtt vagyunk. A rástresszelés ilyenkor jön, mikor meg kell, hogy jöjjön előtte 2-3nappal kezdődik. Hiába, erre nem tud az ember nem gondolni, mert az aki gyerekre vágyik az úgyis gondol rá. Nem tudom, ilyenkor nagyon fáj, van ,hogy elsírom magam, van hogy szólni se tudok és van az is amikor már úgy gondolom, hogy hagyni kellene a francba. De mivel szeretnénk őt, nem tudom ezt elengedni. Fáj az is mikor a kislányunk emlegeti, hogy kije van, anya, apa, mama, nini, teso, hiába magyarázom, hogy neked nincs, akkor elszomorodik. És ez csak rátesz egy lapáttal. Ti akik sokat vártatok rá, hogy viseltétek? Mi volt a gond? Mi segített?
Köszönöm, ha szólsz néhány kedves szót.
válasza:Mi is a tesóra várunk, 7 hónapja. Egyre rosszabbul viselem. Én hónap közben is eléggé stresszelek rajta, de mielőtt megjön akkor a legrosszabb. Elkezdtem az Aviva tornát és szedek vitaminokat.
Két év az nagyon sok, biztos nagyon nehéz, remèlem hamarosan várandós leszel. Szurkolok nektek!
válasza:Van, akinek egy sem lehet.
Miért nem tudsz örülni a kislányodnak? Mert ő is látja, hogy szomorú vagy.
Szerintem ha jönni akar a gyerek, akkor jönni fog és nem kéne rágörcsölni, mert a stressz miatt, a lelki kiegyensúlyozatlanság miatt nem tudsz teherbe esni.
Nyugodt körülmények sokat segítenének!
Erről beszélek. Valakinek egy sem lehet, meg miért nem örülök annak az egynek... azért, mert másnak nem lehet, én nem tehetek. Se segíteni nem tudok rajtuk, sajnos, de nem az én terhem. A másik ezzel ne példálózzunk már, hogy egy van már, mert az nem azt jelenti, hogy nem szeretnénk. Ez nem olyan mint amikor van egy kocsim és akarok egy másikat.
Harmadik a családban az összes unokatesójának vam tesója. Nem kell nekem erről beszélni előtte, hisz úgyis látja, hogy ennek is meg ennek is van tesója.
Ennyi idő utan meg az ember nem tud nem rágörcsölni, bár nem hiszem, hogy túlzásba vittem.
A segítő szándékot köszönöm a rossz példákat, meg legközelebb az én cipőmbe járó ismerősöknek ne adja elő, mert lehet, hogy orrbacsapja.
válasza:11 hónapig vártunk a tesóra. Most vagyok 9 hetes és veszélyeztetett terhes. Vagyis hiába próbálok pozitív lenni és örülni, mégis folyamatosan bennem van, hogy csak minden oké legyen a babával. Nekem is a ciklus utolsó hete volt mindig a legrosszabb, akarva akaratlanul kerestem magamon a jeleket, vagy a mensiét vagy a babáét. Augusztusban volt egy kémiai terhességem, pozitív teszt után 5 nap késéssel megjött. Utána az orvosom tanácsára elkezdtem szedni femibiont meg inofolicot. Próbáltam valóban elengedni a dolgot és arra gondolni, ha jönni akar jönni fog. Nem tudom ez segített e, soha nem is fog kiderülni.
Igazából nem értem az orvosod. Attól mert kivizsgált volna mondjuk egy éve attól még összejöhetett volna magától a baba, de tudnátok, hogy van e vmi baj.
válasza:Kedves Kérdező!
Én abszolút megértelek! 7 év kellett hozzá, mire összejött a baba, ebben a 7 évben pedig rengeteg hullámvölgyön mentem/mentünk keresztül. Engem azért nem akartak éveken keresztül normálisan kivizsgálni, mert "túl fiatal" vagyok (21 éves voltam, mikor próbálkozni kezdtünk). Végül kiderültek a problémák és az első lombikkal jártunk sikerrel, egy olyan hónapban, ami reménytelennek tűnt a stressz miatt, mert a másoddiplomámmal államvizsgáztam. Talán ez is kellett a sikerhez, hogy tudtam más felé terelni a figyelmem :) Az eredeti szakmám védőnő, borzasztóan rosszul éreztem magam, mikor záporoztak a kérdések, hogy nektek miért nincs még gyereketek? Nem is akartok, mire vártok még?? De az ember szép lassan megtanulja ezeket és a negatív gondolatait kezelni.
Kitartást kívánok és alapos kivizsgálást, remélem hamar sikerrel jártok!! :)
válasza:Szia! Igazából nálunk még nem kopogtatott a gólya, két és fél éve próbálkozunk sikertelenül, de megértem a helyzeted, mert ebből a szempontból hasonló cipőben járunk. Én is minden hónapban csalódtam, voltak nagyon mély pontok az első évben. Voltak kivizsgálások, a férjemmel van a nagyobb gond, nálam egy kisebb progihiányt állapítottak meg. Így visszagondolva úgy látom, hogy akkor kezdett el javulni a helyzet, amikor már tisztán láttuk magunk előtt, hogy mi a probléma, így lett egy irányunk, hogy merre induljunk el. Egy hét múlva megyünk az első konzultációra lombikkal kapcsolatban (sajnos nálunk csak az jöhet szóba), és sosem voltunk ennyire bizakodóak és kiegyensúlyozottak, mint most. Lehet, hogy bolondnak tűnök mert ezt írom, de tényleg sokkal jobb lett a helyzet. Szerintem az lenne a legjobb, ha ti is elkezdenétek a vizsgálatokat. Nem egyszerű rászánni magát egy párnak, de mindenképp megéri. Gondolj arra, hogy már van egy lányotok, olyan nagy probléma nem lehet, ha ő ilyen gyorsan összejött anno.
Kívánom a legjobbakat, és ha gondolod, nyugodtan írj privit, szívesen beszélgetek veled, akár ha van kérdésed a vizsgálatokkal kapcsolatban, arról is.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!