Mi ez a nagy 2 táborra szakadás? Anyatej vs. Tápszer?

A nemrég szült anyukák agybajosak, én is az voltam és aki nemrég szült annak egyik fő témája az anyatej lesz, ennyi az oka, ne foglalkozzál vele.

Egy tápszeres anyuka.

Szerintem csak 1 tábor létezik, az anyatejes fanatikusok csapata, DE ez a tábor NEM fedi az összes anyatejest.

Barátnőmnek 100 %-osan sikerült anyatejjel táplálnia mindkét gyerekét, de soha egy rossz szót se mondott arra, hogy nekünk nem jött össze.

Most várom a második gyerekünket, ezúttal is úgy készülök, hogy szoptatni fogok, remélem ezúttal nagyobb szerencsével járunk.

Mert egyébként ezt a faktort szokták lekicsinyelni a fanatikusok, mindent a saját érdemüknek, és mindent a tápszerezők saját hibájának beállítva.

Hát kvára nem én tehettem arról, hogy izomhipotóniával és refluxszal született a gyerekem. Én lennék a legboldogabb, ha nem gyógytornáról és fejlesztésről szólt volna az eddigi 3 évünk, hanem "csak" ilyen szintű problémáim lettek volna, mint az anyatej.

Semmi értelme...

èn egy èvig szoptattam, de közben, főleg a vège fele estènkènt pótolni kellett tàppal, mert üvöltött az èhségtől...

Én nem vagyok a híve az egèsz nap legyen cicin dolognak, mert azért na... más dolgok is vannak a mindennapokban, nem csak ülök ès szoptatok.

Főleg egy nagyobb tesó mellett ezt lehetetlen megtenni.

Sajnos minden témában akadnak ilyen harcos szelleműek. Túl sokan vannak róla meggyőződve, hogy csak ők csinálják jól. Én magam is a szoptatás mellett teszem le a voksom, de eszemágában sincs elítélni bárkit is, akinek mondjuk nem sikerül szoptatni. Nem ő tehet róla.

Ha valaki élből elutasítja a szoptatást azt egy picit furcsállom de őket sem ítélném el. Nem tudhatom mi van mögötte. És egyébként is ki vagyok én, hogy ítélkezzek?

De nézd meg hogy ugyanez megy, a hordozzuk, ne hordozzuk a babát témakörben, vagy iszsz kontra időre etetés. Teljesen egymásnak tudnak esni a különböző emberek. Míg a válasz tök egyszerű, kinek ez jön be, kinek az. És amelyik megoldás jól működött, arra esküszik. Ennyi

Saját családi példám: bátyámat anyukám nem tudta szoptatni csak valami nagyon rövidke ideig. Hamar tápszeres lett. 35 éves történet, szóval nem voltak még ilyen jól kidolgozott tápszerek sem.

Később jöttem én, engem már simán tudott szoptatni. Jó sokáig is. Bátyám elképesztően magas intelligenciával rendelkezik, mensa tag, és soha nem láttam még betegnek. Én egész gyerekkoromban beteges voltam, örökké betegállományban volt valaki miattam. És az intelligenciám csak átlagos.

Oh és a kedvenc példám, hogy apukám értelemszerűen nem tudta saját testéből táplálni egyik gyerekét sem, mégis ő volt, van, és lesz az én életem legfőbb bástyája. A támaszom, a segítőm, mindenem. Anyukámat is szeretem természetesen. De mindig is apukámhoz fordultam ha valami bántott, vagy tanács kellett vagy bármi.

Szóval a végső következtetésem az, hogy teljesen mindegy hogy valaki szoptat vagy sem, a lényeg hogy baba és mama megtalálja a közös harmóniát. Hogy ezt hogy sikerül megoldani? Az már legyen az ő dolguk.

Mellesleg nagyon kíváncsi lennék az extrém hevesen kardoskodó anyukák, hogy tanítanak a gyerekeiknek elfogadást, toleranciát? (És most tényleg az extrém kardoskodókra gondolok. Mert el lehet mondani az érveket mindkét oldalról kulturáltan, a tudomány jelenlegi állásával alátámasztva. Az építő jellegű vitákkal szerintem nincs baj, de ezen az oldalon ez ritka)

#9 tényleg vannak ilyen védőnők, hogy ahelyett, hogy segítenék az anyukák dolgát még frusztrálják is őket.

Nekem egy barátnőm mesélte, hogy amíg kismama volt megkérdezte a védőnőjét, hogy milyen cumisüveget érdemes venni. Mire neki esett a védőnő, hogy egyáltalán nem kell venni, mert a baba szopizik és nincs szükség rá, gyorsan verje ki a fejéből a cumisüveg gondolatát is. Lefejt tejet meg itatópohárból kell adni.

Na ne félj innentől kezdve barátnőm nem sokat kért a védőnői segítségből.

Nekem most kismamaként nagyon jófej védőnőm van, de a baba születése után, de lehet, hogy még előtte elköltözünk és őszintén szólva nagyon félek, hogy ott kifogok valami hasonló jellegű védőnőt. Csak, hogy a témánál maradjak: nagyon akarok szoptatni tényleg, igyekszem nem is gondolni arra, hogy nem fog sikerülni. De én pl egy fejlődési rendellenességgel születtem. Úgynevezett tubuláris melleim vannak (voltak a plasztika előtt), és ennél a genetikai eredetű problémánál sokszor a tejmirigyek, tejcsatornák sem fejlődnek megfelelően, így a szoptatás sokszor fizikai képtelenség. Elmondtam a védőnőnek is és szószerint vállat rántott, mondta hogy jól van hát majd kiderül. Nem jött ezzel a süket szöveggel, hogy "fejben dől el"... Szívem szerint vinném magammal oda, ahova költözünk :D