Miért központi kérdés Magyarországon az, hogy hogyan eteted a csecsemődet?

Nem baj, hozzászoktam már, de úgy döntöttem, hogy nem érdekel, vagyis megpróbálom, hogy ne érdekeljen. Aki tud erről, az tud, aki nem, annak meg azt mondom, hogy nem volt tejem, egyébként meg semmi köze hozzá, mit eszik a lányom. Teljesen egészsége, jó a súlya is. A védőnő azt mondta nyugodt, kiegyensúlyozott baba, ritkán lát ilyet, pedig aztán a szülei az utóbbi időben nem voltak kiegyensúlyozottak. Hál istennek csak akkor sír, ha éhes vagy tele a pelus. Egyébként viszem magammal oda, ahol éppen vagyok és elnézelődik. Esténként megetetem, utána leteszem magam mellé és alszik, mint a bunda. Tegnap azért voltam letört, mert ahogy jött sógornőm, mondta, hogy nem ítél el, de láttam a szemében a megvetést. Utána persze beszélgettünk párommal - veszekedés nélkül - mondta, hogy nem fog elhagyni, nem is akar, tehát az ilyen gondolatokat verjem ki a fejemből és, hogy szeret. Továbbá beszéltünk arról is, hogy mostantól úgy neveljük a lányunkat, ahogy mi szeretnénk, mert egyik ember A-t mondd, másik B-t. Sógornőm pl kötötte az ebet a karóhoz, hogy a lányunknak a súlya szerint mérten meg kell lennie az 540 mlnek egy nap a tápszerből, ez 4 óránkénti etetést jelent, ami egy etetésnél 90 ml tápszer. Azt mondta, hogyha sír, akkor sem adhatunk neki enni. Védőnőm szerint a lányunk nem egy robot, akit, ha beprogramozunk, akkor 6-kor, 10-kor stb fog enni, hanem akkor adjunk neki enni, ha sír, hogy éhes. Egyébként a lányunk magától is nagyon szépen tartja a 4 órát, de mivel tényleg nem robot, előfordulhat, hogy délben többet eszik, éjfélkor kevesebbet (mint ma éjszaka) és nem fogom hányásig tömni szerencsétlen gyereket. Tehát próbáljuk elnyomni a külvilág felől érkező jó tanácsokat és úgy élni, ahogy mi szeretnénk. Mert azt, ami volt, azt még egyszer nem szeretnénk. Nem azt mondom, hogy teljesen jól vagyok, de a tegnapi beszélgetés - meg ahogy nektek kiönthettem a szívemet - segített. Köszönöm szépen, remélem, mostantól már minden más lesz.

Köszönöm ;)