Melyik volt jobb neked? Tápszerezés vagy szoptatás?

Az én babám is 3 hónapos. Az elején szoptattam is és tápszert is kapott, mert nem volt elegendő a tej, ott nyűglődött szegény, szóval méricskélni kellett a kórházban, és amikor látták a csecsemősök, hogy kell, adtak tápszert. Megfelelő higiénia híján sajnos szájpenész alakult ki azokban a napokban.

Nem keseredtem el nagyon, amikor hazajöttünk, első utunk a DM-be vezetett tápszerért. Először mindig próbáltam cicire tenni, ha nem volt elég, akkor jött a keverés. Volt, hogy órákig lógott rajtam a gyerek, éjfélkor a konyhában gubbasztottunk együtt, és már sírtam, hogy ez az én testem, miért kell teljesen kiszolgáltatnom valakinek? Hát nem volt elég a 9 hónap?!

Nagyon türelmes volt velem mindenki, Apa etetett, ha én besokalltam, a szüleinkkel már veszekedtem amiatt, hogy másról beszélni sem tudnak, csak a tejről. A védőnő mindig támogatott, adott jó tippeket is, de elsősorban azért volt jó, mert ha felhívtam, vagy meglátogatott, azonnal megnyugodtam és tudtam, minden rendben lesz.

Szóval nekiálltam fejni (a semmit, gyakorlatilag), eleinte aztán 20ml-ek jöttek le, azt beadtuk cumiból. Ha nagyon sírt, tápszer. Aztán nem tudom, pontosan mitől, talán az első szex után (6 hetesen kontroll) kezdett normálisan beindulni a termelés. Addig hiába ittam malátaitalt, tejszaporító teát, semmi.

A szex hatással van a hormonokra, de méginkább a közérzetedre és önbizalmadra, segít újra összeforrni a pároddal, még ha egy új szerepbe kerültetek is. Ebből pedig biztonságérzet és boldogság fakad. Így lesz a tej, szerintem.

Azóta nem kellett tápszerezni, épp tegnap dobtuk ki a maradékot.

A szoptatás pedig kifejezetten kedves dologgá vált számomra, nem is eszik már órákon át persze. Van, hogy csak közelsége vágyik, azért cumizna. Emiatt szomorúnak tartom, ha valaki megtagadja a babájától a cicit. Az egyik kórházi szobatársam pl. napi egyszer csomagolta ki a gyerekét a pólyából, pelenkázni. Helyette telefonált, sminkelt, filmet nézett, időnként próbált fejni, de valahogy nem látszódott rajta a lelkesedés. Én is elég depisnek éreztem magam, ki se keltem az ágyból a babával, de rajta totális érdektelenséget láttam. Ha kérdezték a nővérek, hogy mi a helyzet a szoptatással, mindig olyan fojtott hangon válaszolt, terelve a témát, mintha szeplőtelenül fogant volna az a gyerek. Vagy a saját testével nem volt összhangban, vagy nem volt bensőséges kapcsolata még ezidáig, hogy ennyire nem érzett semmi késztetést, hogy ellássa a nyöszörgő babáját.

4 hónapos a kislányom, anyatejes. Már a kórházban megtanult szépen szopozni, nem kellett erőltetni a dolgot. Baromi jó tejem lehet, mert nől, minta gomba, 2 hónapos kora óta átalussza az éjszakákat, nem hasfájós, kényelmesen pont annyi tejem van, ami neki elég, egyszóval nagyon mákosak vagyunk! Kicsit szégyenlem, amit most írok, mert más mit nem adna ezért..de néha szimpatikusabb a tápszer, mert így csak én tudom etetni. Nem egy városban lakunk a nagyszülőkkel, így nem tudom csak úgy rájuk bízni több órára, csak a két szoptatás közti időszakra, ami olyankor mindig rohanás.. evégett jobb lehet a tápszer, írták, hogy boldog anya,boldog baba. Eleinte nagyon sokszor voltam ideges, amikor tervezni kellett, mert én sem szívesen kapom elő a mellem bárhol. Biztos nem tett jót akkor az a sok stressz, de ki tudja, lehet a tápszertőlmeg hasfájós lenne, és akkor az még jobban próbára tette volna az idegrendszert :)

Viszont ha pro kontra listát írnék, valószínű, a szoptatás nyerne!