Melyik volt jobb neked? Tápszerezés vagy szoptatás?
Ha van itt olyan anyuka esetleg, aki az egyik babáját szoptatta, a másiknak pedig csak tápszert adott, leírná nekem ŐSZINTÉN, hogy melyik milyen volt számára?
Nem rábeszélést kérek, előre mondom.
Kiváncsi vagyok, hogy mennyit szenvedett a szoptatással, mindenféle fájdalmak, sírások, véres mellbimbó, mellgyulladás stb., és mennyivel volt jobb, amikor tápszerezett. Vagy mennyire volt az nehezebb (elkészíteni stb.)
Ha egyáltalán van itt olyan, aki mindkettőt átélte.
Terv: előtej lefejése a babának, utána tápszerezés. Okok: nagyon érzékenyek a mellbimbóim, mindig is azok voltak, még a férjem sem tudja megfogni őket, szinte fájdalmas, annyi idegvégződés van bennük, nem akarok folyton vetkőzni, nem akarom, hogy folyjon belőlem folyton stb. És bárki más is meg tudja etetni bármikor (plusz kevesebbszer is kell, mint szoptatni, stb.)
És a legfontosabb: rengeteg anyuka kommentjénél olvastam, hogy végigbőgte az első időszakot, vagy a csalódástól, hogy nem megy úgy a szoptatás, ahogy kellene, vagy a fájdalomtól, és én nem akarom, hogy ez határozza meg az első időszakot a gyermekemmel, hanem azt, hogy mind a ketten boldogan éljünk úgy, hogy mindkettőnknek jó... Nem akarok idegileg kikészülni, mert az neki sem jó, plusz minden egyéb mástól is ki fogok készülni, ne legyen már ez is egy kínszenvedés.
Tudom, hogy hiába kérem, úgyis lesznek oltogató kommentek, ezeket úgy is figyelmen kívül fogom hagyni, szóval felesleges is leírni.
Szóval: vegyes etetési történettel rendelkező anyukák, írnátok tapasztalatokat?
Köszönöm előre is!
4 hónapja szoptatok isz. Volt egy kis idő amit nem szerettem. Akkor nagyon hosszú szopik voltak. De mióta beállt a kereslet kínálat azóta semmi baj. Az első 2 hónapban azt ettem amit akartam mert semmi nem okozott problémát. Utána is csak a csokiról kellett lemondanom. Én szinte mindenhová viszem magammal és még egyszer se volt beteg. Még akkor se mikor én igen. 2szer nélküle is voltam el itthonról. Tej van a fagyasztóban úgyhogy ez se gond. Mint ahogy az se ha mondjuk hosszú időre kell elmenni. Van cumisüveg melegen tartó.
Egyetlen egyszer volt sebes a cicim, amikor még béna voltam és rosszul adtam oda.
Tápszer.
A másodikat szoptattam, de hiába volt jól mellre téve, iszonyatosan fájt.
Egyetlen gyermekem van, aki fejlődési rendellenességgel született, úgyhogy születése után rögtön átvitték egy másik kórházba. Én meg maradtam ott. 1 hét volt, mire megindult a tejem, addig persze cumisüvegből kapta a tápszert. Miután hazavihettük születése után 1 héttel, megpróbáltam szoptatni, de egyszerűen nem ment. Ordított csak egyfolytában, gondolom hozzászokott a cumisüveghez, teljesen elutasította a cicit. Én meg kivoltam teljesen pár nap után, mindig fejés lett a vége, persze közbe már 1x-1x tápszert kellett neki adni már otthon is. Persze nem sok idő kellett így, hogy el is apadt, teljes tápszer lett. Akkor nagy megkönnyebbülés volt, és sokkal kényelmesebb, mint az állandó fejés, meg a nem ehetek-ihatok, amit akarok...
Így utólag viszont sajnálom, hogy nem sikerült szoptatni. Úgy érzem, kimaradt valami az életemből, nem tapasztalhattam meg ezt az érzést, hogy táplálhatom a gyermekemet /mivelhogy nem lesz második baba/
Úgyhogy csak ezt gondold végig, hogy 1 év távlatba majd nem-e fogod ezt érezni.
Ott és akkor én is rengeteg előnyét láttam a tápszernek, meg is könnyebbültem nagyon akkor... de mai fejjel sajnálom, hogy nem mentünk el egy szoptatási tanácsadóhoz.
Két napja ezen agyalok, és már most lelkiismeret-furdalásom van, de még a szoptatás gondolatától is teljesen kivagyok... Sokan mondják, hogy a tápszer ugyan olyan jó, de közben meg mindenki azt érzékelteti, hogy szükséges rossz...
De én ha csak a szoptatás szót olvasom, már görcsbe rándul a gyomrom... Vagy hogy ágyhoz legyek kötve órákra...
Vagy megváltozik ez szülés után, vagy nem, de az biztos, hogy most nagyon kivagyok még a gondolattól is, de közben meg lelkifurka van rendesen, hogy ezt sem vagyok képes megtenni a gyermekemért?!
Pedig már most imádom, még két hónap van szülésig...
De mindig elképzelem a kétféle szituációt, és a tápszeres verziónál egy kiegyensúlyozott, kipihent, saját testét visszakapott (!) anyukát látok, aki attól még ugyanúgy imádja a gyermekét, de közben nem is készül ki testileg és idegileg annyira... ihat kávét, ehet csokit, amit csak akar (nyilván nem részegednék le így sem mert úgy nem lehet egy babával lenni)
A szoptatásról meg csak rémképeket látok magam előtt egy csöpögő mellű, férjét kielégíteni se tudó, zsíros hajú nőről... :(
Nem értem, miért van ez...
20-as vagyok.
Azzal még kiegészíteném, hogy én teljesen ki voltam attól, hogy bebarnult a mellbimbóm. Egyszerűen fürdéskor útáltam tükörbe nézni. Nekem kb a második hónapra alakult vissza rózsaszínűvé, nem tudom,hogy akik hosszadalmasan szoptatnak náluk ez hogy működik, de nekem megváltás volt mikor a mellem már normálisan nézett ki.
"ihat kávét, ehet csokit, amit csak akar (nyilván nem részegednék le így sem mert úgy nem lehet egy babával lenni"
Ihat kávét, ehet csokit és még az alkohol is beleférhet ésszel. A véralkoholszintnek megfelelően jelenik meg, majd tűnik el a tejből. Teszem azt meked egy pohár sör 2 óra alatt bomlik le, akkor csak annyit kell kibírni.
"A szoptatásról meg csak rémképeket látok magam előtt egy csöpögő mellű, férjét kielégíteni se tudó, zsíros hajú nőről... :("
Igen, érdekes ez, mert teljesen független az etetés módjától, hogy mennyire leszel kimerült. Nekem pl: a tápszeres gyerekem volt borzasztó hasfájós és refluxos. Mit össze kínlódtunk... Kerestük a megfelelő tápszert, ringattuk hónapokig éjjelente.
Az anyatejes gyerekemet pedig teljesen elkerülte a kólika, ehettem bármit. Az elején amikor ébredt, megszoptattam és már aludt is. (Később azért vele is jöttek a gondok, virrasztások, de a fogak miatt)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!