Valaki aki már "túl van rajta" elmondaná nekem a lépéseket?

Utolsónak:

engem kitör a frász attól, hogy valaki otthon szül. Ha én megpróbáltam volna, már egyikünk sem élne. Szerintem a saját életét mindenki kockáztathatja, de a gyerekéét nem.

Kérdezőnek:

Nekem rossz lett az nst-m, csináltak áramlásvizsgálatot, ott kiderült, hogy nincs magzatvizem, úgyhogy a doki azt mondta, következő reggel szülés. Az az éjszaka borzalmas volt, semmit se aludtam, csak álttam a leendő gyerekem szobájában. Próbáltak oxitocinnal fájásokat előidézni, de azon kívül, hogy nagyon fájt, semmi nem történt, nem tágultam, így 10 óra vajúdás után császár lett. Én nem akartam altatást, így csak gerincinjekciót kaptam, onnan pedig olyan érzés volt, mintha mindent kintről hallanék. Mondtam, hogy hányni fogok, szédülök, a doki kiabált, hogy esik a vérnyomás nyomjanak valamit az infúziómba... Kb mint a vészhelyzet. Aztán elkezdték kivenni a lányom, a doki közölte a másikkal, hogy "vágd tovább, mert beszorult." Még nem vették ki teljesen a lányom, amikor már hallottam a kis sírását. Innentől semmi se érdekelt. Nagyon boldog voltam. Kb 8 perc alatt kivették és még 15 prcig varrtak. Utána nagyon rossz volt. 2 napig alig tudtam felülni, és mivel a 2. nap már velem volt a lányom, ülve aludtam, mert 15 perc lett volna felülni, ha sír. Ennek ellenére most várom a 2. babámat és nem izgulok :)

Amúgy 29 évesen szültem az elsőt, és 31 évesen jön majd a második.

Szerintem, ha csak a szüléstől való félelem az akadály, akkor vágjatok bele, nagyon fáj, de fájdalomért még sehol nem kaptál ilyen ajándékot!

Szia!

Tegnapi 20.33-as vagyok. Nem elrettentésnek írtam. :) Csak jobb tudni, hogy mi vár(hat) rád!

Egyik szülés sem egyforma, van aki hamar megszül egy hang nélkül, van aki órákon át szenved (pl én :) ). Én nem a kórházi kütyüktől, hanem a nőgyógyászoktól irtózom. Borzasztó volt, hogy 9 hónapig más pasi is oda-oda kukkant, matat, cicit vizsgál... de szülésnél eszembe nem jutott, az sem érdekelt, hogy pár tanhallgató végig nézte a kínlódásom... így tanulnak, élesben, még valahol tök jónak is tartom. Szóval akkor és ott nem fognak érdekelni az orvosi kütyük... sőt én nem is nagyon láttam kütyüket. Volt egy ágyam, ctg-vel monitorral... és ennyi. :)

Az én esetemből még annyit (csak, hogy tudd és nem elrettentésképp), hogy nekem az első időszak szülés után nehéz volt nagyon! Fizikailag és lelkileg is! Ülni nem tudtam, annyira fájt, pisilni is nehezen. Arra sem készítettek fel, hogy az első időszak csak a szoptatásról és fejésről szól, és bármit ettem hasfájása lett a kisfiamnak, az alvás mint olyan nem létezik, mert fél éber vagy, minden szuszogására felriadsz, felkelsz megnézed rendben van-e vele minden, állandóan a szülésről meséltem, sírva, hogy mennyire fájt és soha többé még egyszer. Én még valami depresszióba is beleestem.... nem volt könnyű, de már vége.... és úgy érzem megérte!!!! Legközelebb tudni fogom mi vár rám és fel tudok rá készülni, ha másképp nem is, de lelkileg!

Sok sikert nektek a babavállaláshoz. Bármi érdekel még írj, hátha nem rettentelek el teljesen. :)

Kedves otthonszulo Kismama!

Irnal nekem privit ha van idod miert szultel otthon es hogy zajlott a szulesed.

Nálam így zajlott (szerintem kicsit elrettentő):

23:30 körül elfolyt a magzat víz, amikor felültem az ágyon, hogy megyek a mosdóba. Aztán volt egy enyhe hasmenésem (ez természetes ilyenkor). Letusoltam, de közbe lassan folydogált a magzatvíz (tettem be egy betétet). A párommal bementünk a kórházba. Bekísértek vizsgálóba, ott az ügyeletes orvos, aki szerencsére a fogadott orvosom volt, megvizsgált. Csak egy újnyira volt nyitva a méhszáj és semmi fájásom nem volt. Aztán felvették az adatokat kérdezgettek mindenfélét. És vártunk hátha jönnek a fájások. Hajnalba kaptam beöntést ( nem volt kellemes, de én sokkal rosszabbra számítottam), elvégeztem a dolgomat és jó alaposan letusoltam. Aztán mivel nem voltak fájások infúzióval indították meg 8 óra körül. Ekkor átmentem a szülőszobába és ott felfektettek a szülőágyra bekötötték az infúlziót és rámtették ctg gépet, amivel folyamatosan figyelték milyen erősek a fájások. Mivel nem voltak elég erősek folyamatosan erősítették az infúlzióval. Közben az orvos is megvizsgált 3x. Az utolsó vizsgáláskor látta, hogy ferdén van a méhszáj és azt helyre igazított, akkor azt hittem, hogy belehalok, annyira fájt. De ezek után jöttek a tolófájások (ez olyan mintha nagyon kéne kakálnod). Én hiába nyomtam minden erőmmel a babát nem jött kifelé, így az orvos segített kinyomni. Kb. 6-8 tolófájásom volt. Amikor már látszódott a feje a babának a párom odament és végig nézte ahogy kibújt ( 15:25-kor) és aztán a hasamra tették a kisbabámat. A párom elvágta a köldökzsinórt, ami kiderült hogy rövid volt, és azért bújt ki olyan nehezen a kislányom, és azért tudták csak a hasamra tenni a babát. Aztán amíg a babát lemérték, megfürdették, felöltöztették elvitték vért vettek tőle, addig engem a doki "kitakarított" (méhlepényt kinyomtuk, letörölgették a vért...) és összevarrt. Amíg varrt az orvos addig végig beszélgettünk, viccelődtünk, hogy még se legyen olyan kellemetlen a helyzet. Aztán átvittek vissza a vajúdóba és visszahozták a babát. Kb. 1-1,5 órát voltunk még itt és aztán átvittek az osztályra. Az osztályom már jöttek a csecsemős nővérek és segítettek szoptatni, fejni a tejet. Menni kellett varrat fertőtlenítésre is.

Én is 26 voltam amikor teherbe estem és 27 mikor szültem és ugyanígy indultam neki, hogy semmit sem tudtam igazából az egészről. Nem volt egy leányálom az egész, de lesz kistestvér az biztos, már akkor megbeszéltük amikor még az orvos összevarrt. Ő is mondta, hogy a lehetőséget meghagyja, nem varr össze teljesen. :))

Nyugodtan vágj bele, ha úgy érzed, hogy szeretnél egy kisbabát. Minden olyan gyorsan fog történni, hogy az eseményeket követni sem tudod majd, meg segíteni fognak. Nekem olyan gyorsan eltelt a 9 hónap, meg a szülés is, pedig több mint egy fél nap volt. :))