Hogy tegyem túl magam a császármetszésen?

Nem olvastam el a hozzászólásokat, mert már az első oldal felbosszantott.

Kérdező, megértelek! A hüvelyi szülés olyan hormonális folyamatokat indít meg a testben, amik segítik a kötődést, és ugy egyáltalán, pszichésen lezárják az egész folyamatot. A császárral ez a hormonlöket vagy nincs, vagy késik, vagy kicsi... ez megboríthat mindent. Ne is foglalkozz azokkal, akik ezt hisztinek állítják be. Azok, akik ugy gondolják, nem érdekli őket, hogy hogy lett meg a gyerekük, szintén feldolgozzák így-úgy-amúgy, bár többnyire tudatosan elnyomják, illetve továbbadják az anyasebeket, és bár nem veszik észre, megjelenik a nevelési attitűdjükben, ha kimaradt a természetes gyászfolyamat.

Ne aggódj, valójában minden szülésélményt fel kell dolgozni, mert ez a brutális találkozás a nyers természettel a mai világban - amikor ennyire távol állunk a belső, ősi erőnktől - már mindenkinek traumatikus. Meg kell emészteni. Beszélj róla, keress szülésfeldolgozó csoportot, és ne ostorozd magad, ha egy kicsit lassabban indul a kötődés, menni fog, rá lehet iq-ból segíteni. Semmilyen érzésed nem szégyellnivaló, minden a folyamat része, es a helyére fog állni az egyensúly, csak ne nyomd el magadban, ha úgy érzed, nem vagy rendben.

41. vagyok.

Talán ketten vagyunk ez alatt a kérdés alatt, akik empátiával szólunk a friss anyukához, nem pedig úgy kezelve, mint egy kutyát. Már ne is haragudj, de szakirodalma van a szülésfeldolgozásnak, én pedig a hozzászólásommal maximálisan azt erősítem, hogy a kérdező igenis jó anya. Már csak azzal is, hogy a rossz érzéseit nem elnyomni, hanem feldolgozni akarja. De ezt ő tudni fogja, és az, hogy más mit gondol az engem nem igazán érdekel, csak az, hogy segítsek.

Kérdező, 41. és 43. vagyok.

Itt egy kis írás egy csodálatos, magasan képzett szüléskísérő dúla-biológus-laktációs tanácsadó tollából. Érintőlegesen szó van benne az elképzeléseink elgyászolásáról. Ha tudatosan szeretnéd feldolgozni a szülésélményed, és nem csak lehetséges triggereket magadon hagyva megpróbálni magad mögé dobni az emlékeket, akkor érdemes utánaolvasni kicsit a dolog pszichológiájának is. Egy hivatásos dúlának például minden esetben feladata az utógondozás, tehát az élmények helyrerakása, feladata a meghallgatás, a megértés. De vannak pszichológusok is, akik erre szakosodtak, válogass bátran, talán az áraik se túl hajmeresztőek.

[link]

Manapság sajnos kínos, vagy a gyengeség jele, ha az ember a pszichéjét szakember segítségével szeretné karban tartani, megérteni. Remélem, az ön-karbantartás és a személyiségfejlődés jegyében idővel ez változik, és egyre többen fognak tudatosan lenézni a lelkük mélyére.