Hogy tegyem túl magam a császármetszésen?

Javaslom, hogy keress fel egy olyan pszichológust, akinek kifejezetten a traumatikus szülés a szakterülete.

Én elhiszem, hogy csalódott vagy, de sajnos az életben gyakran előfordul, hogy nem úgy történik valami, ahogyan elterveztük. És utána mégis tovább kell lépnünk.

Négy évvel ezelőtt a második gyermekemet hüvelyi úton szültem meg...de már akkor nem élt. Volt egy 16 órás vajúdással járó hüvelyi szülésem, és egy halott kisbabám. Ugye nem cserélnél velem?

(Igaz, aztán született még két gyermekem császármetszéssel. Ma ennek köszönhetem, hogy egészséges gyermekeim vannak...Ülj le, és gondolkodj el!)

Szerintem is keress pszichológust.

Nekem is császárom volt, sürgősségi. 38.hetesen voltam vizsgálaton szólt a doktornő hogy menjek másnap feküdjek be a vernyomásom miatt. Hat oke. Másnap reggel bementem vizsgálatok stb majd mondtak, hogy délben jöjjek meginni a vernyomas csökkentőt. Mentem is. Akkor mondtak hogy ha egyezek császárom lesz azonnal, mondanom sem kell majdnem össze estem, úgy vezettek a műtőbe.

De örülök hogy így alakult, gyorsan túl estem, egészséges gyönyörű lanyom lett 😊

Én meg értelek, de bizony azoknak is igaza van akik szerint túl kéne már tenned magad és örülni annak hogy világra hoztál egy egészséges gyermeket. Bármennyire is közhely.

Igen, van aki nehezen dolgozza fel. És az is igaz, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb probléma. Természetesen jogodban áll nehezen feldolgozni. Beszélj róla sokat ha jól esik, a férjednek, a legjobb barátnődnek, pszichológusnak bárkinek akinek jól esik és bízol benne. Sőt az is jót tesz ha a babának meséled a születés történetét. Hogy tervezted, miért nem úgy lett stb. Eleinte sírni fogsz közben, majd mikor már sokadjára meséled, elkezded meglátni a pozitív oldalát is a történtekek.

12 hét elteltével én is azt gondolom hogy szükséges lenne szakember bevonása, ha egyedül eddig nem sikerült feldolgozni. El fogsz jutni oda hogy mindig sajnálni fogod, hogy nem sikerült a természetes szülés, de baromi hálás leszel amiért így lett egy egészséges gyermeked.

A saját sztorim:

31 hetesen felszökő vérnyomás, fehérje vizelés. Valahogy nem is fogtam fel a súlyosságát. Csak annyit, hogy na ebből már nem lesz természetes szülés.. Aggódtam, hogy hogy fogom feldolgozni a császárt de mondogattam magamnak, hogy az egészségünk fontosabb. Aztán mikor 34 hetesen már nem hatott a vérnyomás csökkentő, és már brutális mennyiségű fehérjét űrítettem, akkor közölték, hogy na most megyünk a műtőbe. Akkor hirtelen felfogtam a dolgok súlyát, és már nem érdekelt, hogyan születik meg csak legyen egészséges. Végül született egy egészséges nagyon sovány 1400 grammos babám. A császár problémája eltörpült azonnal. Koraszülő lettem... Nem sikerült az, ami nők millióinak, 40 hét után világra hozni egy dundi kis babát... Alapvető biológiai funkciót nem sikerült végre hajtanom.

Aham.. Aztán ahogy teltek a napok és megismertem a többi PIC-es anyukát rá kellett jönnöm, hogy bizony mi nagyon szerencsések vagyunk. A fiam önállóan lélegzett, kapott pár napig infúziót, de ennyi. Arra kellett várni hogy elérje a két kilót. Mások 23(!),26,28 hétre szültek. A babák lélegeztető gépen, volt aki 3 agyverzesen volt túl...

Ekkor én összeszedtem minden erőm és a többi anyuka előtt igyekeztem nem sírni. Bár a férjemnek naponta zokogtam, de tudtam valójában szerencsések vagyunk és tudtam ezek főként hormonok. 22 nap után végre hazajöttünk és naponta hálás vagyok a csoda babámnak, amiért ennyi mindenre tanított, már élete első napjaiban is. Hálás vagyok amiért itt van és egészséges, bármilyen nehéz is volt a kezdet... Aranyóra? Elhiszem hogy pótolhatatlan, nekünk ez nem adatott meg. De kit érdekel? Itt van, él és virul. Boldog 4 hónapos.

Szoktam-e még sírni? Sírni már nem, megkönnyezni még szoktam a történteket. De kezdi felváltani a büszkeség, amit azért érzek mert a fiam egy hős. És így vagy úgy, de a vége ugyanaz, anyja vagyok a fiamnak. Kell ennél több?

Keress fel szakembert ahogy előttem is írták.

Azt kellene tudatosítani magadban, hogy a gyereked egészséges. Tudod hányan mit meg nem adnának ezért? Sok nő szült természetesen, ami igen lehet gyönyörű, de mire megy vele ha aztán hónapokig kórházban van a kicsivel, vagy adj isten tartós beteg lesz a gyerek? Szerinted kinek jobb? Kinek van nagyobb traumája?

Ezt gondold át, és kapaszkodj ebbe, segíteni fog.

Szia.

Először is szerintem keress fel egy szakembert, mert ez akár a szülés utáni depresszió is lehet.

Nekem 3 terhességem volt, ebből az első sikerült hüvelyi úton.

A második babával megindult a vajúdás,de közben esett a szívhang, nem tudott a feje rendesen beékelődni,így császár lett. Örültem,hogy egészségesen megszületett,mert hüvelyi úton esélytelen lett volna, nyakán a zsinór, mekóniumos víz illetve elindult fertőzés miatt.

A harmadik babát szerettem volna szintén hüvelyi úton megszülni,de tudtam hogy ott van az esélye a császárnak is. A 37.héten beindult a szülés,mire beértem a kórházba már eltűnt a méhszájam,és a baba lába volt a hüvelyemben...Mert a baba a fejfekvésből valamikor befordult farosba,és erről nem is tudtunk! S.o.S császár,ahol a spinális érzéstelenítő nem hatott,így altatni kellett... Ha eröltetem a faros hüvelyi szülést a babám meghalt volna...Így is nagyon necces volt a történet,mert totál háttal feküdt, a gerincem fele volt a feje és állt a pocakomban. Az orvos alig tudta kivenni.De élünk, egészségesek vagyunk és ez a lényeg.

Összevetve én is szülni szerettem volna "normál" úton, de a természet és a babám úgy döntött kétszer is,hogy nem, jobb ha az a baba más úton érkezik. Elfogadtam, mert ez is a szülés módja, még ha nem is a természetes.

Gondold át,hogy felkeresel egy szakembert!

Jó egészséget nektek

3 császárom volt.Egy percig sem bánom hogy így alakult!Teljesen lényegtelen hogy hogy születik meg a baba.Komolyan nem értem miért hisztiznek ezen sokan,örülj neki hogy van egy egészséges babád!Azt írtad "én szülni akartam" Hát szültél!Vagy a császárt minek nevezed?

Ha nem akarsz végig csinálni mégegyet hát nem kell.Igaz tovább fáj mint a sima szülés de ki lehet bírni.

Menj orvoshoz mert nagy baj van veled ha így gondolkodsz!