Hogy veszi a bátorságot ehhez?

Én is kiléptem onnan, mit kaptam tőle privátban amiért császároztak és saját döntésem miatt nem szoptatok.

Sajnos nem tudtam megtenni hogy 2-3 évig otthon legyek vele csak 6 hónapig, onnantól kezdve heti 3 napot dolgoztam.

Nem különösebben érdekelnek az ilyen 'ősanyák', akik szerint épphogy nem bokor aljában szülni a természetes, és foggal-körömmel harcolnak a háborítatlanságért.

Én élek a kor adta lehetőségekkel, a fájdalomcsillapítással, az nst-s megfigyeléssel, és amikor kellett, a császármetszéssel is. Ehhez olyan orvost választottam, aki úgyszintén így gondolkodott, és amikor már veszélyes lett volna tovább hordanom a babám, akkor beindította a szülést, amikor nem haladtunk órákon át tartó 2 perces fájásokkal sem, akkor nem hagyott szenvedni még vagy egy napig, hanem megcsászározott.

Az eredmény: egy egészséges gyermek, és ez a lényeg.

Sosem kockáztattam volna Őt a naturizmus jegyében.

És kifizettük az orvosunknak a rendelkezésre állást; hogy bármikor hívhattam; hogy sokszor a szabadsága alatt is bejött megUH-ni; hogy minden eredményemmel, mindig képben volt; hogy megmentette a kislányomat, amikor bajban voltunk; hogy a nyári szabadsága alatt született a babám, és Ő az elejétől a végéig mellettünk volt; hogy mindent Ő csinált, szülésznőt csak a felvételnél láttam... Ez nem tartozik beleaz OEP-es ellátásba. Senkitől sem elvárható, hogy munkaidején kívül gondoskodjon a betegéről. Ezért nekem értelemszerűen honorárium jár, csak azt sajnálom, hogy erre a mai napig nem találtak még ki hivatalosan is elfogadható kereteket -de ez nem az orvosok, és nem is a betegek hibája.