Császármetszés hogy zajlik?

A mûtét kb 20perc.

Az összes többi kérdésedre kórházfüggô a válasz. Van, ahol a kísérô bemehet, máshol nem. Itt többször olvastam, hogy érzéstelenítés elôtt rakták fel a katétert, nekem meg utána.

Melyik kórház?

Ha van orvosod tôle meg tudod ezeket kérdezni, ha nem, a kórházban biztos segítenek.

Nálam 2 orvos, a műtős csávó, az aneszteziológus, a csecsemős nővér és még egy nővér volt bent.

Előre kell dőlni, kapsz egy érzéstelenítőt majd a többit. Elönt a forróság és nem bírod mozgatni a lábad.

20 perc a műtét, 5 perc alatt kiszedik a babát, megtisztították, megmutatták azután odaadták az apukájának.

Érezni fájdalmat nem fogsz csak a matatást. Nekem nem volt kellemes, főleg amikor kisegítik a babát, mert akkor úgy éreztem össze -vissza rángatnak és kinyomják belőlem a szuszt.

Aztán amikor összevarrnak az nagyon uncsi. 😊

A műtős csávó áttett egy ágyra és áttoltak a megőrzőbe. 6 óra múlva felálltam, ezidő alatt 3x hozták szoptatni és utána már velem volt.

Nekem 4 hónapja volt császárom, nem tervezetten.

Szülőszobán indítottak burokrepesztéssel, oxitocinnal, de nem haladtunk, ezért lett császár.

A szülőszobán kaptam EDA-t, ami csak féloldalra hatott. Így is császároztak meg. A császárhoz sokkal nagyobb dózist kaptam, mint a vajúdáshoz, ezért azt gondolták, így már nem fogom érezni. Amikor a bőrmetszésnél tartottak, nem éreztem semmit. Folyamatosan kérdezgették, hogy érzem-e. De ahogy mélyebbre mentek, jött a fájdalomérzés, és már nem lehetett elfordítani, hogy újat bökjenek. Addig nem kaphattam semmit, amíg ki nem emelték a babám. Ez gyorsan megvolt, kb. 8 perc, de addig pokoli volt... Ahogy kivették a babám, kaphattam morfint. Attól még el is aludtam rövid időre, a fájdalmat megszüntette, csak kellemetlen érzés maradt, ahogy éreztem, hogy matatnak bennem. A legvégére visszajött a fájdalomérzet, de az már nem volt olyan vészes.

Utána voltak fájdalmaim, de az EDA-ba és infúzióba kapott fájdalomcsillapító elviselhetővé tette, na meg mozdulatlanság.

A műtéti fájdalom legrosszabb az utána következő napon volt, és akkor már ott volt velem a babám is, az ellátása kínok kínjával ment. Alig bírtam felkelni hozzá. Ha tartósan talpon voltam, akkor egyre jobb lett, de ahogy egy kicsit megpihentem, újra csak kínlódás lett az egész. A pisilés közben volt, hogy folytak a könnyeim is...

De napról napra jobb lett egy kicsivel. Mi 7 napot voltunk bent. Mire hazakerültem, már egész jól mozogtam. A pisilés, nagyon telt hólyag (főleg reggelente) még sokáig okozott fájdalmat. Ez, csak kb. mostanra lett teljesen panaszmentes.

Összességeben visszagondolva azért minden kibírható volt, a műtét alatti szenvedésre már nem is emlékszem, csak a tényre, hogy nagyon fájt.

Legközelebb is császárt szeretnék már.

Nekem ketto program csaszarom volt, most lesz 1-2 het mulva a 3.

Nekem jo elmeny. Eloszor egy emeleti mutobe kellett mennem, masodjara betoltak a szuloszobai mutobe. Ott gerincbe erzestelenites, melegsegerzes, kateter stb.. semmit nem ereztem csak nyomast, matatast. Pikk-pakk kiszedtek a babat, megmutattak, apuka is bent volt, szerencsere, az alatao orvos vegig beszelt hozzam, nagyon aranyos volt. Aztan 6 ora az orzoben, elsonel ablak mellett volt az agyam, probaltam felfogni hogy megtortent hogy mar harman vagyunk, telefonon beszeltem mindenkivel, irogattam. Az orzo nagyjabol siri csondes, nagyon jo volt ott pihenni es osszeszedni a gondolataimat, nagyon kellemes volt az egesz valahogy es kerek. Jo volt ott lenni, csak ugy. Aztan 6 ora milva felallitottak, nem kellemes de abszolut tulelheto. Utana kivettek a katetert a zuhanyzoban, egyaltalan semmit nem ereztem belole, es mehettem is le a gyerekagyra a babahoz.

A kohoges, tusszentes kellemetlen, de nekem egyatalan nem volt brutalis fajdalmam vagy ne tudtam volna mozogni.

Mar aznap jottek latogatni, nem volt ugy bajom a rettento almossagon es ehsegen kivul. Masnap mar szinte non-stop alltam mert mindig jottek be. En gyorsan is gyogyultam, naprol-napra sokkal jobb volt.

1 het utan mar semmi bajom nem volt.

Nekem nem programozott császárom volt, ügyesen megsértettek egy eret, amikor magzatvizet néztek reggel. Bent fogtak a kórházba, estére elfolyott a víz, amit nem vettem észre a vastag betéttől,elég kevés vizem volt. Csak a fájásokból jöttem rá, hogy beindult a szülés.

Amikor az ügyeletes doki magzatvizet akart nézni a vizsgálat során, újból felerősödött a vérzés. Ezért vittek, hogy akkor szülünk, nem mondták, hogy műtét lesz.

Felfektettek az előkészítőben egy ágyra, egy orvos uh-t csinált, amíg egy nő leborotvált és katétert dugott fel, egy másik nő addig antibiotikumot tartalmazó branült szúrt a karomba egy korábbi fertőzés miatt. Az orrom elé nyomtak egy a műtétről szóló nyilatkozatot és már kellett is áttotyognom a műtőbe. Felültettek az ágyra, jól előre kellett hajolni, hogy beszúrják gerincbe az érzéstelenítőt. A hátamban semmit nem éreztem a tűből, csak a térdeimben egy áramütés szerű érzést egy pillanatra. Aztán felfektettek az ágyra, a lábaimat két oldalra kötözték, nem tudtam megnézni mihez is, de éreztem, hogy terpeszben vagyok. A karomat szintén kikötézték és még infúziót szúrtak be az antibiotikum mellé. Elém húztak egy paravánt, lemostak stb, aztán kérdezgettek, hogy érzek-e vmit. Nem éreztem, aztán elkezdték a műtétet és éreztem a vágást, vártak pár percet, de még mindig éreztem. Ezért úgy döntötték meg az ágyat, hogy a fejem lejjebb kerüljön, mint a testem többi része. Amikor már semmit nem éreztem, akkor kiemelték a babát. Az eléggé fájdalmas volt, mert izomból nyomta az orvos a hasamat, szóval én az érzéstelenítő ellenére is éreztem. A műtét alatt hol elálmosodtam, hol remegtem, és borzasztóan pánikoltam, mert úgy éreztem, hogy ki vagyok teljesen belezve, szólni nem mertem ez miatt, kibírtam. Műtét után nagyon sokat kellett inni, és még tartott a remegés. Én nem kértem segítséget az első felkeléshez és folyton járkáltam, mert azt hallottam, hogy így jobban gyógyul az ember. Nálam bevált egy pontig, mert ha álltam, akkor nem fájt, jöttem-mentem, viszont nem tudtam víz szintesbe aludni, ülve aludtam és ez miatt az egész hátam begörcsölt,úgy, hogy a férjem alig tudta itthon kimasszírozni. Plusz erre még rátettem okosan azzal, hogy a terhesség alatt nem tanultam meg karból felkelni, hanem mindig hasból keltem fel. Így a karjaim gyengék voltak, amikor rá voltam kényszerülve, hogy arra támaszkodva keljek fel.

Műtét után 5,5 órával kaptam meg a babát, egy percre se vették el utána :)

A műtét kb 20 perc volt (ha nem nézem azt a kb 10 percet amikor vártak, hogy hasson az érzéstelenítő aminek elvileg már kellett volna hatnia), a babát az első 3-4 percben kivették. Két orvos műtött, elvileg műtétnél ketten kell lenniük, egy aneszteziológus volt ott, egy szülésznő, egy beteghordó.

Az előkészítésnél nálam 2 szülésznő, egy beteghordó és egy orvos volt jelen.

Ne félj a szüléstől, bárhogy is alakul aznap fogsz találkozni a gyermekeddel és jó kezekben lesztek.

Nekem a legszebb napom volt az a nap, mert végre a karomba zárhattam a kincsemet.