Császármetszés hogyan zajlik egy apuka szemszögéből?

Szia!

Kettő császárom volt az elmúlt 3 évben. Nagyon kórházfüggő, hogy a műtét alatt bent lehetsz-e a feleséged mellett. Én a Bajcsyban szültem, előtte hosszú vajúdás, apás hüvelyi szülésre készültünk, aztán hirtelen kellett döntenünk, hogyan tovább, úgyhogy 10 percen belül a műtőben voltam, ahová a férjem nem jött velem. Nem is kérdeztünk rá, hogy lett volna-e rá lehetőség, hiszen nagyon gyorsan történt minden. De nem bánom, hogy nem volt ott velem. Az első császárom kegyetlen volt, nem lett volna jó egyikünknek sem, ha bejön.

A választott kórházat kérdezd meg, hogy mi náluk a protokoll! Sok helyen megengedik az apukának, hogy a párja fejénél leüljön, a paravántól úgysem látsz semmit. Viszont a mozdulatokat, a rángatást te is érzékeled, szerintem brutál lehet egy kívülállónak. Kb. az a kategória, mint amikor a doki belekönyököl a kismama hasába, és úgy tolja ki a babát. Nagyon erős jelenet!

Nem akartalak elbátortalanítani, ha erős idegekkel rendelkezel, és a kórházban van rá lehetőség, akkor hajrá.

Nekem sürgősségi császárom volt, férjem ott várakozott ahová a babát szokták vinni miután megszületett, de jobb is hogy nem volt bent velem mert rosszul lettem műtét közbe és lehet megijedt volna, így is frászba volt az izgalomtól teljesen.

Miután megszületett a fiúnk kivitték neki rögtön, lemérték meg apgar stb, aztán rátették a mellkasára, ezt először nem akarták de férjem kiharcolta szerencsére :)

Utána őrzőbe voltunk 3 órát én kb kiütve,remegve ő babázott anyukámmal, nagyon rossz volt hogy alig voltam magamnál, folyamatosan itatott szívószállal, utána is kórházba mindig úgy kellett a nővéreknek elzavarni ,nem akart ott hagyni minket :) De ne aggódj hamar eltellik az a 4 nap aztán otthon lehettek, arra az első napokra meg annyi tanácsom van hogy jó a segítség ha tényleg segítségről van szó és nem arról hogy a fél rokonság nálatok nyüzsög miközbe össze kell szoknotok, és a feleséged ülni is alig tud a fájdalomtól és a fáradtságtól.

Sok boldogságot nektek !

Szintén a Szt Imrébe szültem császárral. Ott úgy volt, hogy közvetlenül benn nem lehetett az apa, hanem volt egy kis helység, ahol ellátták a babát, és ott várakozott, illetve onnan nézhetett be (üvegablakon keresztül).

Amikor megszületik a baba, akkor oda viszik ki, apa látja, ahogy lefürdetik, elvághatja a köldökzsinórt, meg ilyenek, kézbe is veheti a babát, és közben várja, hogy befejeződjön a műtét.

Aztán anyát is meg babát is felviszik a szobába, és akkor ott együtt lehet kicsit a család, majd elviszik a babát is, meg apukának is mennie kell, hogy tudjon pihenni az anya.

Röviden tömören ennyi. :) Amúgy pont a császár nem szenvedés magát a szülés részét tekintve, hisz alig érezni valamit. Inkább utána a lábadozás a nehezebb.

Előző vagyok. Egyébként el van paravánozva, úgyhogy a műtétből nem fogsz látni semmit, max a párod arcát, azt is oldalról.

Nem nagyon értem az első válaszolót, hogy miért gondolja, hogy egy császár így elparavánozva megrázó élmény lenne. Az én férjem nem látott és nem érzékelt semmit (az első császár máshol volt, ott a fejemnél ülhetett), és egyáltalán nem mondta, hogy bármi brutál lett volna.

1. vagyok.

Persze a császár önmagában nem megrázó, hiszen deréktól lefelé semmit nem érezni...én viszont mindent éreztem. A műtét közben az anesztes a fejem fölött súgta az asszisztensének, hogy valami nem stimmel, szerinte rossz helyre szúrt. Én mindent éreztem a vágástól kezdve addig a pontig, amíg a kisfiam kiemelése után gázt szippanthattam, és kaptam egy lórúgásnyi bódítót. Üvöltöttem a fájdalomtól, de amíg bennem volt a pici fiam, nem kértem altatást. Aztán pedig nem kellett altatás, annyira készen voltam, hogy a gáz kiütött. Szval nekem durvára sikeredett az első császárom. A második nem fájt, ott viszont a vajúdás volt brutál, mert szétnyílt a korábbi hegem. Nem volt szerencsém a császárokkal. Viszont a műtét után fél órával már szoptattam a gyermekeimet, hamar lett tejem is, sokáig szopiztak, én pedig extragyorsan regenerálódtam. Összességében gyönyörű volt a fájdalom ellenére.

Olyan jó lenne, ha nem gondolnák azt a császárról, hogy sétagalopp. Nagyon sok kemény helyzet van, amikor az anyuka durván megszenved a babáért a műtőasztalon, az azt megelőző sokórás vajúdásról nem is beszélve.

Kérdező! Az én férjem kint rögtön megkapta a babáinkat, még úgy maszatosan, véresen. Azóta is emlegeti, gyönyörű élmény volt. Én is megérinthettem rögtön császár után a gyermekeimet, odatartották Őket az arcomhoz, bújhattunk egy kicsit, amíg lent stoppoltak. Aztán visszatoltak a szülőszobára, ahol mellémtették Őket, nem voltam kótyagos, tudtam, mi a dolgom. A férjem mellettünk ült, ha segítségre volt szükségem, szoptattam a babáimat, majd pihentünk nagyokat. Végig mellettem voltak abban a pár órában. Nagyon szerencsésen alakult végül.