Ti mennyire voltatok hangosak a szülés alatt? Ciki ordítani?

Oxytocinnal vajúdtam fájdalomcsillapító nélkül...igazából hugom ajánlott egy légzéstechnikát amit a fájások alatt számolni kellett. (3mp belégzés orron 4mp kilégzés szájon) Azt nem tudom jobb lett volna e nélküle de már a számolás is kicsit elterelte a figyelmem plusz csendben voltam.

A kitolás alatt szülésznő diktálta a lélegzetvételt. Ott 1x felsikkantottam akkor szólt, hogy próbáljam meg hang nélkül levegőt benntartva. (Utólag mondta, hogy azért ajánlja mert jobban és hosszabban tudok nyomni ha bent tartom a levegőt és úgy préselek mintha "kiabálás" közben hagyom "kisźökni") Szerintem van benne valami mert így kb 6 nyomással végeztünk míg az utánam jövő sikítozó nő vagy 30 percig ordított.

Hosszú lesz...

Hang nélkül vajúdtam. Tíz óra burokrepesztéssel, csillapítás nélkül. Nem azért voltam csendben, mert szerintem ciki kiabálni, csak egyszerűen így volt jó. Az viszont nagyon zavart, hogy ezért a szülésznő gyakran odajött megkérdezni, hogy nem fáj? Mintha csak annak fájhatna, aki ordít. Meg javasolta egyre, hogy sétáljak, nekem pedig megfelelt összekuporodva, az ágyvasat szorongatva szenvedni. Ettől még pokoli volt. Amúgy végül császár lett. Emlékszem, sírni tudtam volna örömömben, mikor megkaptam az érzéstelenítést.

Na, de a szomszéd ágyon!! Az volt ám a szülés.

Harmadik gyereket váró anyuka rettentő műsort vágott le. Na, az ciki volt, leírom, hogy tudd, van a kiabálástól sokkal rosszabb.

Egyfolytában mondogatta, ő meg fog halni, érzi. Hozzák oda a gyerekét. De csak az egyiket a kettő közül! Az orvos a cirkuszától már nagyon ingerült volt. Anyuka amúgy fél órán belül meg is szült, de az orvossal egyszerűen nem működött együtt, majd leesett az ágyról, ezt is tisztán hallottuk, hogy mondták, csak egy függöny választott el. Minden létező nőgyógyász, osztályvezető, mindenki lejött. Rosszabb volt, mint egy horror, csak azt láttuk, mindenki bemegy tisztán, kijön csurom véresen. Kiderült, anyuka ugrálása miatt a szülés után is folyt a vér, azt se tudták hirtelen, honnan, azonnal rohantak vele a műtőbe. A doki rettentően kiakadt.

Aztán vagy három orvos odajött, és "megnyugtatott", hogy a szülés nem ilyen általában, ez nagyon nagyon ritka.

Én nem tudom megítélni, nem az ő érzéseit éltem át, de beleégett az agyamba, az tuti.

Mikor húgom szült, kintről hallottam egy akkora orditást hogy rendesen megrémültem. Beszéltük is, hogy àhh ez biztos nem ő volt, neki nem ilyen a hangja...

Ő volt.

De senki nem szólta meg érte.

Nővérem konkrétan K***a a**ázott mikor tolta ki a lányát. Az mondjuk már sztem túlzás.