Aki először "túlélte" a szülés fájdalmait, hogyan tudta rávenni magát, hogy szüljön még egy gyermeket?

a szülés nem fáj ha nem fájdalomként gondolsz rá ha igen mindig fájni fog és úgy is emléxel rá később.

én inkább úgy irnám le hogy görcsöl nem fáj a vajúdás és értelme van

a kitolás pedig feszit az se fájt a varrásnál már a lányomat figyeltem és a férjemet szóval könnyen ráveszem magam mert rövid ideig tart intenziv minden mozzanatának van értelme miértje nem értelmetlen szenvedés és a végeredmény mindent megér.

egy 20hónapos lányka és 8 hetes pocakbaba anyukája

Talán mert a gyerek utáni vágy sokkal nagyobb, mint a félelem!

Amúgy szerintem a szülés igenis nagyon fáj!

Első gyerekem simán komplikáció nélkül született 12 óra alatt.

Második szülésem (iker), már horrorra sikerült. Az első kint volt simán, majd a második keresztbe fordult, előre esett a köldökzsinórja, rohantak császározni.

Majdnem ott maradtunk. Volt gátseb, császáros seb és 2 gyerek, akiket hoztak szoptatni.

Harmadik szülésem (második házasságból)36 hetében baj történt. A baba nem mozgott, irány a kórház. Sajnos már nem élt. 18 óra, indított szülés, császár után, úgy hogy nem segít a baba.

Ezután mégis vállalkoztam negyedik gyermekem megszülésére, ami problémamentes volt, de természetesen fájt!

Soha egyiknél sem kaptam semmilyen fájdalomcsillapítót.

Fáj a szülés,úgy maradt meg bennem,mint a legnagyobb fájdalom,amit valaha éreztem.Mégis szültem 4 gyereket-illetve az egyik ikerszülés volt-.

A természet úgy rendezte,h ne emlékezz a fájdalomra,és valóban,amint megszületik a baba,a fájdalomból emlék lesz.Én sem magára a fájdalomra emlékszem,hanem a saját érzéseimre és gondolataimra a fájdalomról.(Remélem,nem vagyok túl zavaros.:))

A kérdésedben félig benne van a válasz: ez túlélhető fájdalom. A másik az a rengeteg kárpótlás, amit kapsz utána :)

Például amikor a 2 éves kisfiam felébreszt, símogatja az arcom és mosolyogva 5 centiről odasuttogja, hogy "szia anya" , de még sorolhatnám a példákat. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy az egész szenvedés, próbléma, a hasam kirepedezése, a mellgyuszik stb megérte csak ezért az egy pillanatért is!

Nagyon nehéz szülésem volt, másfél év volt, mire eljutottam odáig, hogy na túl vagyok rajta és talán lesz kistesó, de akkor meg olyan hihetetlen erővel tört rám a vágy, hogy elmondani nem tudom. Nem érdekelt se szülés,se fájdalom , se semmi, csak az, hogy szeretnék egy gyereket, minden velejárójával együtt.

Szerintem meg kell várni ezt a pillanatot és csak akkor vállalni a következő babát. Van, akinél ez rögtön jön (biztos ismeri mindenki, hogy vannak olyan anyukák, akik még a szülőágyon mondják: "jöhet a következő" :D ) van, akinél ez pár hónapos babánál, vagy éppen másfél évvel szülés után mint ahogy nálam is, de lehet, hogy csak évekkel később.

Legyél türelmes magaddal, el fog jönni nálad is az az "érzelmi állapot" , amikor ezeket a dolgok, mint amilyen a szülési fájdalom is, már nem fognak tudni visszatartani.