Akik nem tágultak és ez miatt császár lett; a vajúdás attól még ugyanúgy fáj, hogy nincs tágulás?

Összehasonlítani ugye nem tudom, de igen, eléggé fájt :D Én attól féltem, elájulok, és csodálkoztam, másoknak hogy van erejük kiabálni.

De aztán kaptam edát! :)

Első természetes szülés volt, magától indult. Van mihez hasonlítani.

Másodikat indították, volt burok repesztés, és 3 üveg oxitocin is. De én is éreztem, mielőtt a doki megvizsgált, hogy ez így gyenge, ebből aznap nem lesz szülés.

Nekem (hangsúlyozom, hogy nekem) kevésbé volt fàjdalmas, kb. mint egy nagyon-nagyon durva menstruáció.

Nekem ugyan nem lett császár, mert foglalt volt a műtő, de nagyon nem tágultam.

A szívhang leesett, így az ügyeletes doki kézzel tágított, a fogadott dokinőm meg térdelt a hasamon, így segítette ki a fiam.

Brutálisnak tűnik, de nem volt annyira az. Pontosabban nekem, mert az agyam lekapcsolt, amikor már brutál módon fájt, de el nem ájultam, így a durva része kimaradt.

A férjem bent volt, ő mesélt el mindent utólag.

A vajúdás nagyon fájt, a tolófájást nem nagyon éreztem már, mert a csípőcsontom akart kiszakadni, az sokkal jobban fájt, és a fájásokat figyelték a szülésznő meg a doki, látták mikor kellene nyomni.

Én vajúdtam 11 órát. Semmit nem tágultam. Abszolút.

De olyan fájásaim voltak,hogy már a szülésznők ajánlgatták a gázt.

Persze nincs összehasonlítási alapom. De szerintem erős fájásaim voltak.

Nem volt hosszú vajúdásom hajnali fél 4-kor kezdődött 10 percesekkel, egy óra múlva 5 percesek voltak,7-re már 3 percesek. 8ra értünk be a kórházba, összesen egy ujjnyira voltam nyitva. Nst ultra rossz lett, állandóan leesett a szívhang, 80-130 fájások voltak akkor már 2 percenként.

Fél 9kor repesztettek burkot, de mivel sűrű barna mekóniumos volt a víz azonnal császár lett. Viszont a burokrepesztés és az érzéstelenítő között jövő fájásoktól csillagokat láttam, ráadásul két percesek voltak. Legszívesebben sírtam volna amikor a két perce szünetben hozzájárulásokat magyarázták és aláírtam.