Császárosok, ti igazi nőnek érzitek magatokat?

Én tutti hasonlóan éreznék, ha így alakult volna. Megértem a dolgot. Bár átélhettem a szülés csodáját egyszer, és bevallom az utolsó 2 órában megváltás lett volna, ha felvágják a hasam és csak úgy kiveszik, mégis azt kell mondjam, nagyon félek, hogy a következő szülésem császár lesz. Már többször eszembe jut, hogy nem akarom, és biztos nehezen fogadnám el, ha nem én hozom világra, akármennyire fáj is ott és utána is. Remélem nem kell majd ezen marcangolni magam, mert én is nehezen dolgoznám fel.

Persze ez az én önismeretem válasza. És tudom, hogy mások vagyunk, nem egyformák, ezért is írok erre a választ, mert bár sokan lehurrogtak, vagy semmibe nézték az érzésed, vagy egyszerűen csak nem értették a problémád, de hidd el, nem vagy egyedül ezzel a "megfosztott érzéssel", sokan éreznek így császár után, max. nem ők válaszoltak többségben.

De tény és való, most minden energiádat a pici ellátására kell fordíts, és nem a nőiességed, anyai mivoltod megkérdőjelezésére! :)

Ha kistesót terveztek, akkor még előtted a szülés/születés élménye! :)

A születés nem az anya szülésélményéről szól, hanem a gyerek világrajöttéről.

Elég "hülye" vagy ezen pörögsz, miközben több százezer párnak nem lehet gyereke se így, se úgy. Önző dolog a saját "élményeidet" hiányolni, ez nem rólad, hanem egy új élet indulásáról szól.

Amúgy nem nagy "kaland", szültem császárral és hüvelyi úton is. a gyerek a lényeg.

Kicsit szállj le a földre végre és élvezd a gyerekedet, ahelyett hogy butaságokon rágódnál!!!!

Aludj, amikor a baba alszik, amint teheted, mozdulj ki a lakasbol, setalj, minden reggel zuhanyozz le, minden nap oltozz fel rendesen, es ha tudsz, kerj segitseget (szuleszno vagy pszichologus) vagy csak oszd meg a rossz erzeseidet egy barattal. Nekem a korhazban azt mondta az egyik szuleszno, hogy ha most nagyon faj, nagyon nehez, sirjak egyutt a babaval. Igy is lett, es naprol napra konnyebb volt a lelkem.

En 6 hete szultem csaszarral, es igazi nonek, anyanak erzem magam! Ha a szulesre gondolok, nem a 'mutet' jelleg jut eszembe, hanem azok a pillanatok, amikor az orvos kommentalta az esemenyeket: 'latom a labat, a popsijat, mindjart megvan a feje, figyeljen kismama, huzni fogjuk... es kint van a pici lany!!!' es akkor felsirt, es ugy potyogtak a konnyeim, mint meg soha eletemben!! Aztan a szuleszno kis rozsaszin pledbe csavarta ot, es az arcomhoz tette az arcat, igy ismerkedtunk baba es en, csak puszilgattam, es azt hajtogattam, mennyire szeretem... Ezek az emlekek szeppe tesznek mindent, de az elso par nap/het nekem is nehez volt. Akkor kezdett mulni a rosszkedv, amikor ki tudtam mar menni babakocsit tologatni, es mindenki nezegette a pici lanyomat, olyan buszke voltam ra! :-) Gondolj arra, hogy minden nappal egyre jobb lesz!

Nagyon sok erot, turelmet es kitartast kivanok!! A negativ megjegyzesekkel pedig ne foglalkozz! :-)

Már bocsi 12:40-es de mire is gondolsz?Hogyan?Hüvelyi vagy császáros?Két anya között ez lenne az alapja a különbözőségnek?

Nem hinném hogy gonosz lennék azért,mert azt írtam a kérdezőnek, hogy örüljön a babának,és hogy az anyaság lélekben dől el....és igenis ezért hetekig rágni magad hülyeség...akinek nem lehet gyereke,hát az teljes joggal rágódhat!